Holhos János
Kakaskukorékolása szeli a vidéket,
ködös pusztán foszlanak a fénytől a lidércek,
Hajnali szél hátán érkezik az öreg sánta,
fűzfa ág a sétabotja, földig ér szakálla,
kosarában kalács gőzöl, frissen sütve, Bécsből,
bandukol a nagy Alföldön, ismeri a vén tölgy.
A dúvad ünnepel,
háborúk vonulnak,
sakálanya fattya éled,
kín a koszorúja.
Házvégi kertedet már nincs, aki kapálja,
a tyúkudvarodat a magány kapirgálja...
Apámnak udvarán tarolt a bús halál,
ki él, az ünnepel, ma nem fehér a hó...