Holhos János
A Nap lekúszik,
csendben feljön a Hold,
még nem alszom,
babám, ébren vagyok,
szívem széttört,
apró húscafatok,
a rózsa mű volt...
2. A fémtojás
Úton van a juhász, elhagyta faluját,
pogácsával tömte tele a batyuját,
lova nem fiatal, öreg és csoszogó,
így várja pár mérföld, közte kusza folyó.
1. A vihar
Forró nyári szellő simítja a földet,
Pihennek a szántók, alszanak a völgyek,
Gyanútlanul legel a népes birkanyáj,
A juhásznak ajkán egy harmonika jár
Húzza is a nótát, jobban, mint az igát,
Önt egy kupicával, megtömi a pipát,
Eközben kutyája figyeli a népet,
Érzi, baj közeleg, minden birka béget...
Kakaskukorékolása szeli a vidéket,
ködös pusztán foszlanak a fénytől a lidércek,
Hajnali szél hátán érkezik az öreg sánta,
fűzfa ág a sétabotja, földig ér szakálla,
kosarában kalács gőzöl, frissen sütve, Bécsből,
bandukol a nagy Alföldön, ismeri a vén tölgy.
A dúvad ünnepel,
háborúk vonulnak,
sakálanya fattya éled,
kín a koszorúja.
Házvégi kertedet már nincs, aki kapálja,
a tyúkudvarodat a magány kapirgálja...
Apámnak udvarán tarolt a bús halál,
ki él, az ünnepel, ma nem fehér a hó...