Hold Angyal
Bölcsesség, ha szólhatna...
Mint a patak, folyhatna...
Értelemmel töltene...
Áldás lenne belőle.
Mert a forrás fénye tiszta,
Tisztaságát minden issza.
Áldott szó se hagyja számat,
Mégis áldom a hazámat.
Mária
Jöttem, jöttem nyoszolyában,
Áldott, fényes új ruhában.
Szeretetben megfürösztve,
A szívekben tündökölve.
Égő csókkal, mit szívemre pecsétként tettél...
Tűnő világban, Új álmomba Te vezettél.
Mint szívem tengere, úgy morajlik bennem a fény...
Sugára felragyog, mint élő isteni erény.
Reggeli áldás
Örvös gerlét hallom,
Dúdolászik szépen.
Bölcsesség madara
Párját hívja éppen.
Emlékszem...
Mikor parazsad bámulva hívtál...
Szerelembe öltöztettelek.
Szomjazó lelkeddel vágytál...
S én sötétben bolygatva űztelek.
Az Egy
Ki engem választott,
Szerelmével árasztott.
Adott annyi kegyelmet,
Mit ember remélhet.
Hamuban sült pogácsa lelkem.
Ki érzi, mi a csínja-bínja?
Ki dagaszt vajas porhanyósra tésztát, hogy süsse parazsán?
Kedves szavad nem feledem,
Bánatomat félreteszem.
Szép szemedet megőrizem,
Fájó sebem elfeledem.
El-Választás
Nekem a szentek,
Neked a sátán.
Nekem a remény,
Neked az ármány.
Hiába-Való
Hiába MONDOM, mikor nem érted,
Nekem a szívem csak Teérted
Dibi-dobog, egyre zokog...
Nem akarok mást
Nem akarok mást, csak
Hogy tudja, kit akar,
Ha fázom éjjel,
Karja betakar.
Kit kertembe hoztam
Álmaim egén,
Gondosan vigyázva,
Ne legyen szegény,
Megkapott engemet
Szóval s hallgatással,
Szemében barnászöld,
Néma ragyogással.