Herbák István András

Herbák István András

Született: 1957. december 29.

Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Mert...megszülettem

Szerelemből születtem,
vagy csak fogantam?
Áldás keresztje, vagy tán
átok van rajtam?

Tovább...

Ha látod...!

Csak látogatók vagyunk itt a Földön,
Kíváncsi, furcsa lények.
Kinek a nyár áll jól, vagy a téli ködmön...
Nem változik a lényeg.

Tovább...

Ha már megírtad...

Kósza gondolatok, kavargó érzések,
Mik benned vajúdnak nap-szülte éjjelen,
És oly ritkán mondnak értelmest, eszeset,
De ott csüngnek fürtben, mint valami jelen!

Tovább...

Így volt...

Sok nyár tikkasztott el, tél vigyázott rám...
Láttam már ezt-azt - próbáltam hű lenni,
S az úton mindig egyenesen menni,
Hogy ne gyűrődjön el ünnepi ruhám.

Tovább...

Ne hagyd!

Az út közepén jársz, most adnád fel, pajtás?!
Volt és van is benned erő és kitartás!
Állj fel, az Istenért! - Mondd, mi történt veled,
Mitől e gyöngeség, mégis... honnét ered?
Csak ülsz árok szélén, semmibe bámulsz...
Meddig még, hallod? - Mígnem elhalványulsz

Tovább...

Fekete liliom

Megjött a vonata... haza van körülte,
Messze idegenből, hová muszáj küldte.
Kényszer, mely nyomta, mert kuncogott a zsebe,
Nem gurult sehonnét egy fillér se bele.
Pedig, ha valaha, most igazán kellett
Az "ÉLET"-be indulni... egyvalaki mellett!

Tovább...

Ne!

Ha kicsapod szíved, szabaddá téve...
S mezőre lelve, mire mindig vágyott,
Hisz karámjában nyáron is úgy fázott...
Hagyd csak, hadd vágtasson - hámját levéve.

Tovább...

Várni

Még látom az arcod, hogy mosolyog a szád...
Még hallom a hangod, ahogyan elbocsát...
Még az ölelésed vigyázza a lelkem -
De rád, ó, Istenem! ...merre lehet lelnem?

Tovább...

Lakodalom

Tust húz a prímás most, s feláll Ferke gazda,
Sok szemit a násznép képire akasztja.
Szálfaként magaslik, hogy helyéről álla,
Tekintélyt parancsol széles, izmos válla.
Kezében pohárral, benne a bor - saját,
Köszörülve torkát jól kihúzza magát.

Tovább...

01

Apám szava

Ó, hogy felnéztem rád! - Te voltál a... jó,
Ki kezemet fogta a pallókon át,
Ki vett nekem olykor színes ceruzát...
És te voltál mindig a biztos hajó.

Tovább...

11

Visszanéző

Megállok az úton, és vissza-visszanézek,
Egykori tetteket újra felidézek.
Fiatal szívvel, de könnyű volt tenni...
Nem éreztem még, hogy élni kell... csak - lenni!

Tovább...

Az út kezdete...

Nézz csak a szemembe, hadd merüljek bele...
Zöld, mint a rét színe, fekete közepe.
Ott csillog a gyémánt, add nekem ma éjjel,
Hadd szórjam fényeit majd magamon széjjel.

Tovább...

Testamentum

Ha majd én elmegyek... ne tegyetek sírba,
Ne álljatok körém feketében, sírva.
Ne legyen koszorú ravatal tövében,
Ne álljon a nevem kereszt közepében.

Tovább...

Gyönyör

Virágszirom borított,
Andalított illata.
Nyugodt voltam, súlytalan...
Szívhangok pillanata.

Tovább...

Ha eljön karácsony...

Fekete a föld, pedig már a hideg gyötri,
Nyári szellő helyett dér és fagy köszönti.
Mordabb lett a világ, elpihent az élet,
Egy-egy csoport maradt, a többi szétszéledt.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom