Heniger Istvánné

Született: 1953. július 30.

Népszerűség: 185 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hiába

Hiába küldi édes sugarát a nap,
hiába, ha engem azok csak bántanak.
A régi láng, a szó, a vágy most mind halott,
fölöttem reszketve fáznak a csillagok.

Tovább...

Most...

Most siratni kell a szép szerelmet,
mi tegnap engem elhagyott,
most elköszön minden szép ígéret,
mely nemrég várta a holnapot.

Tovább...

Pillangóhatás

Lehet, már talán ezer éve a múltban,
egy szél korbácsolta hullámkaréj
piciny kavicsot a partra dobott,
talán ez az apró kavics volt az ok,
miközben sziklának ütközött,
s egy szikra pattant a kiszáradt fűre...

Tovább...

Hajnalban

Gyilkos tavasz

Hajnalban, mikor a gyűrött álomból
lassan ébred a tudat, akkor jönnek,
csak jönnek, jönnek, jönnek, jönnek
elő a tegnap kimondott szavak, és...

Tovább...

Lesz még?

Tavaszt köszönnek most cifra lepkék,
új fűben táncol a napsugár,
de félek. Félek, hogy elfeledték,
milyen a nyár, s hogy nem jön soha már.

Tovább...

Este

Este, amikor a gondolat ébred,
s még téblábol, szunnyad a való,
este, mikor álomszirmokat rebben
a gyertyaláng, és lassan a "ma" is
megadja magát, s a fények már...

Tovább...

Hozd vissza az álmokat

Rossz estét fon rám kedvesem hiánya,
nem jön szép álom, csak sűrű gondolat,
egy gyertyát nézek, ahogy lobban lángja,
Kedvesem! Ki vitte el az álmokat?

Tovább...

Szerelem dala

Elveszett nyáridő, emlékben pihenő izzadó nyári képek,
varázsló őszutó, dombokra felfutó utakon páros léptek,
fülemben suttogás, oly édes vallomást hallgattak éji fények.

Tovább...

Fekete - fehér

Mint elnyűtt ruhát, szaggattam
magamról a hazug tegnapokat,
hatalmas máglyán égettem el
a régi, kopott önmagamat,
hogy újjászülethessek a mában...

Tovább...

Tegnap

Mára kihűlt rég az a kis szoba,
amit szerelmünk tegnap otthagyott,
a kályha még őrzi a forró titkokat,
ma jégvirág csipkézi a fagyott ablakot.

Tovább...

Butler emlékére

Nehéz a búcsúzás, de egyszer meg kell tennem,
még karmaid koppannak a konyha kövén,
még ott a tálad, friss víz edényedben,
de már ott pihensz a kertben, a bokor tövén.

Tovább...

Változások (ősz)

Lábam lépett, levél roppant,
halott lomb a földre költözött,
opálos, csípős az "emberi" hajnal,
homály hasad ég és föld között.

Tovább...

Őszi hangok

Most csak a csend ölel két karod helyett,
lábad nyomát takarják a lehulló levelek,
a lusta őszi szél suttogja vissza hangodat,
ma nélküled köszön rám a nyár végi alkonyat.

Tovább...

Együtt

Lángnyelvek lobbantak csillogó szemünkben,
reccsenve kiáltott egy csontos ág,
arcunkon még égett a nyári nap fénye,
de fent már álmodott a holdvilág.

Tovább...

Gyere

Van, mikor jó a csend, máskor kiáltani kell,
falat építeni soha nem szabad,
tárd ki az ajtód, meglásd, bejön a fény,
ha engeded.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom