Helt Zsolt

Született: 1965. január 3.

Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Félelem

Már csak félelem vagyok tévelygő istenek sötét zugában,
és mindentől rettegek világokat elnyelő, fekete lyukában,
s bár egyre csak fogyok, múlni nem tudok
és létem utolsó pillanatába dermedve,
maradék erőmmel idézem reszketve,
ahogy mindenből mindent elvesztve,
könnyedén a semmi ölébe értem,
nem tudva, innét a mindent el hogyan érjem...

Tovább...

Az Elmúlás Sírjára.

Nincs mit elérni és azt már elértem,
csöndes ürességbe merül lassan hunyó létem
és fogadja sötétjét utolsó emlékem:
kit szeretek karjaim közt van és halott...

Tovább...

Anyám Napjára

Érkezésem senki sem várta,
úgy jöttem erre a világra.
Apám nem is tudott róla,
hisz rég múlt az a pásztoróra,
mikor a szerelem szelíd héve helyett...

Tovább...

02

A Világ végén.

Mikor már mindenen elveszett,
és senki sem maradt velem
csak a kínzó gondolat,
hogy semmim sem maradt,
mi tárta a Semmi Kapuját,
s köszöntve hívott: Lépj be hát!

Tovább...

Az Élet.

Ki tudja honnét jön,
hogy van itt,
és hová tart az élet?

Tovább...

A Föld foglya

Nem vagyok költő, csak bőrömet töltő
és a szavakat próbálom sorra,
hátha egyik cellámat nyitja,
bár nem sokra mennék vele,
hisz ez börtönöm legkisebb tere
és kellene még sok szó,
mire nyílna a többi ajtó
és közben még az őrzők szavának is titka...

Tovább...

Mindennapok meséje

Képzeld, harsonák zengése riasztott fel éjjel,
mit rémülve hallgattam pár percet,
majd hirtelen nagy csend lett.
Ablakomhoz osonva, félve néztem az égre
s mi történt, talán soha meg nem tudom,
ha segítségemre nem siet szerencsecsillagom,
ki van középen, honnét szelíd ragyogása
a nappalokat és éjszakákat járja...

Tovább...

Álom

Ha te lettél a szerelem verme
a Tejút vajon mit tehetne?

Tovább...

Egyedüllét

Egymagában, város zajában,
egy magányos ember ül,
magányával egyedül,
életén merengve, újra hogyan kezdje
mert társak nélkül léte értelmét vesztve,
bánatában lassan elmerül,
és nem is sejti, hogy a végtelenben,
egy végtelen lény most vele ül, végtelenül egyedül...

Tovább...

Éj-jel.

A remény vajon még él-e,
vagy úgy van már...

Tovább...

A láthatatlan ember

Mikor elhagytad a méhet
azt hitted már a világ is lát téged
és azonnal fel is sírtál,
amint mosolygó arcodra rakták
az elvárások rideg maszkját,
és a kívánságokra tiszta szívvel felelve
környezeted tükrét vetted kezedbe...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom