Hegedűs Gábor
vadvirágok szél ha suhan
napot érlel most a május
bokrokban vagy fűzfalombban
folyóparton rád találok
ma még ha a csend lágyan átölel
zajtól zilált agyad lassan megnyugszik
de holnap talán majd végleg befed
hisz az idő a sors nem alkuszik...
betonagyú a barátom
bolond szegény néha bánom
vele élek szép nagy házban
vele fekszem közös ágyban
fakulni látszó rozsdás képsorok
szú még néha perceg a fában
egyre lazuló kötelékhalmazok
véget nem érő közöny a mában
megkövült láva csendfolyó
málló szikla esti fényben
kitinpáncélos apró bogár
szerelmet vall gyertyafénynek...
gaz benőtte várrom most a lét
bár szebb világot hordozott magában
pusztító vágytól hajtott gyönyörűség
füstölgő romok egy koktélos pohárban
ma még álmaim tervezem
holnapra mindezt elvesztem
nem marad utánam semmi más
csak a remény lesz folytatás
ha földön nem talán másutt
még csacsog a hullám
pihenni kész a folyó
a csend hullámhosszán
álmodó álmodozó
árva a csend
a gyermek is
mosolya könnyes
még fáj neki
nem szereti őt
a nagyvilág
hiába vár
apát anyát...
álmaim csónakja végleg kikötött
istenem miért ily kietlen e táj
földön cserepeken egy tükör törött
csupasz talpammal minden lépés fáj
ha bírnám tépném és szaggatnám
hálót mi a létben körbefog
nehéz fából ácsolt keresztem
előbb vagy utóbb a földre nyom
Itt élek, de nem itt születtem,
nagyközség ez a Tisza mellett,
nem mozdulok, eljárt felettem
a fránya idő, gyorsan lepergett.
fáradó szárnyam még levegőt kavar
lesz-e belőle valahol hurrikán
vagy csak szürke köd mi óvón eltakar
a kisemmizett plebejus pátrián
nem akarok már senkitől semmit
csak együtt érző csendes hallgatást...
Karsai Tibor emlékére
csak a döbbenet
mi ilyenkor
agyunkon átszalad
néha még beszéltünk
hallottam hangodat
poéta voltál versfaragó
mi röpke pillanat alatt
mint gitárhúr zene közben...