Hegedűs Gábor
"Te csak dolgozz az emberek javára,
a bamba söpredék bármit híresztel rólad;
s ha jármot önként vesz nyakára...
"Istenek kegyéből
holnapot teremt nekem
a hasadó hajnal"
kártyázik minden s talán mindenki
lapra húz lapokat ha kell ha nem
ujjong néha vagy az asztalt veri
dühében látva megint nem nyertem
tőrök vad süvöltése hallik
csendet! ordít a képzelet
minden mi körülötted zajlik
csak a megfagyott emlékezet
mi nem hiszi el: az átok folytatódik...
nem érted nem érzed mit akarok
még szavak tódulnak egymás után
mint sűrű erdőben a lángoszlopok
üszkös romot ígér a holnapután
oly sokszor láttam már vöröslő hajnalt
hallottam ahogy az élet ébredez
madárcsicsergést néha túl nagy hanggal
ilyenkor a szellem még csak révedez
"rejtsd magadba, ha úgy érzed,
a gondolatot, melynek idő kell,
míg elmondható szabadon,
nem csattan kéz arcokon,
s bús a megtartott fogadalom"
"Megelégedés sosem volt és nem is lesz,
nagyobb kutya játszik az igazsággal,
ha átgondolod, nem is olyan tévhit ez,
ma is fejet hajtunk néma elragadtatással."
"Félek, a gyönyör lankatag,
elvész úgy, mint az almaszag.
Repülnék, járnék a hitben,
tarts meg, ha tudsz engem, Isten"
"szárnyam nincsen, mégis szállok,
vágyam sincsen, mégis vágyok
szelíd szépre, igaz szóra,
ember szíve szülte jóra;"
"Ott lent a sötét -
vak társa lesz a csendnek,
a tegnap és a holnap
bennük sírva elpihennek"
csendet szakít az esti félhomályban
a lágyan elomló gitárzene
melyet talán szerelmi bánatában
egy bariton dallal kíséri le
"Bennem vágyak dőltek össze,
úgy épültek újabb templomok,
padlásaim a magány kisöpörte,
a világba szórt szét minden limlomot."
"valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott"
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén