Hegedűs Gábor
Vívódás advent margójára
"hol az ember lenne bár józan állat
vetne egymásnak vak tőr helyett vállat
nem fér meg maga az árnyas kertben
pihenné ki ott mind a rontó vágyat
most nem kóborolna ragyaverten"
adventet várunk isteni valót
szeretethiányos szürke világba
falat dönteni újra írni a szót
hogy hittel szóljon majd a hozsanna
"Irgalom hegyéről csorog a bántalom,
Kevés a szó, hol van az értelem?
Senkiben sincs se bú, se szánalom
Nyüszít a szívemben a valódi képzelet."
"néha még álmodok egy kisfiúról,
néha ma is kisfiú vagyok."
Miért van, hogy négy szemmel sem látok?
Pedig szemüveggel tisztább a világ.
Botorkálok egy házig, hol születtem,
de más lakik benne réges-régen már.
"A Gyöngy
a tenger mélyén
kagylóban pihen
észrevétlen..."
"Eljön a perc, amikor az ember felismeri,
hogy nincs értelme tovább vándorolni.
Akárhova megyünk, magunkat
úgyis magunkkal visszük"
Csendben lopódzott érte a halál
s a sors megtörte test feladta
az életösztön akkor már térden állt
de eldőlt bár a hűvös föld alatta
megremegett utoljára talán
még kérte volna álljon újra talpra
őrlődő idegpályán a talány
megváltás volt a morfium ampulla...
...Széttördelt tiszta éjszakákat.
Csattogó kerék szétzúz agyat,
velőt, csontot és csigolyákat. -"
"Minden kor szült
ezernyi ember-júdást,
hogy megfeszíttesse
az Emberiséget."
"Te csak dolgozz az emberek javára,
a bamba söpredék bármit híresztel rólad;
s ha jármot önként vesz nyakára...
"Istenek kegyéből
holnapot teremt nekem
a hasadó hajnal"
kártyázik minden s talán mindenki
lapra húz lapokat ha kell ha nem
ujjong néha vagy az asztalt veri
dühében látva megint nem nyertem