Hegedűs Gábor
"Bennem vágyak dőltek össze,
úgy épültek újabb templomok,
padlásaim a magány kisöpörte,
a világba szórt szét minden limlomot."
"valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott"
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
mért tenném kérdem oly sokszor magamtól
hisz nem leszek gyűlölt kedvelt vagy jobb
júniusi nap még ugyanúgy hevít
lét sarkában csendet írva barangol
a képzelet mely oly sokszor felrepít
a távoli ég csillagködét látom
szinte csalogat a csillagok hona
maradnék ott ahova mindig vágyom...
"Death Valley mélyén nyüszít
a bárgyú hívő, a kétkedő a jó,
a vétkes s mind, aki még maradt."
tört álmoknak nem kell szép kalitka
hisz mentes víznek sem kell buborék
ha sorsod aláz a földbe taposva
te ne engedd hogy törjön a derék
talán ha együtt ülhetnénk újra
asztalon pohárban az új borod
nem lenne többé közöttünk vita
apám ma én élem akkori korod
akkor is nyílott a pünkösdirózsa
és hozsannát zengett a sok-sok száj
néhány hét és változott a "nóta"
mi azután történt még ma is fáj...
pitypangdeszantok szállnak a szélben
szirmokat bont sok sárga kis virág...
csend borul az odvas fára
képzelet szül szép álmokat
felsejlő emlékek sora
ködös jövő ont vágyakat
ha megfogod kezét tartsd erősen
ne hagyd tévelyegni gyermeki lényét
mert az a veszélyes ott a gödörben
többé nem látja az igazság fényét...
Legyél okos, bátor és vidám,
hogy büszkén mondhassam: az én unokám...
talán még csendet varázsol az ég
itt hol a zaj szinte embertelen
visszatérhet újra mi elmúlt rég
s az ember nem lesz könyörtelen
üvölt a csend a fejem felett
csendes magányom kárhozat
agykereket mozgat az emlékezet
eltörli a porba hullt álmokat...
tükörvers
lassan lefoszlik minden ami szép
szürke vakolatként mállik az idő
szemed csillogásán a megdöbbenés
ha a tükrödből reggel rád tekint ő...
Egy anya emlékére
elmentél de el sem köszöntél
család és barát aggódott érted
szemedben nem ült már tiszta fénnyel
a benned élő végtelen szeretet