Hegedűs Gábor
Húsvét margójára
ma is Rómába mentek a harangok
néhány napja még égett a Notre-Dame
talán próféciát súgnának hangok
de elnémultak nagypéntek hajnalán
csodásan szép volt az a vasárnap
lengett a pálmaág ujjongott a nép
szamárháton mint délceg királynak
szólt a hozsanna és az üdvözlés
mondd hová igyekszel oly mélabúsan
töppedt gondolatod sebzett szárnyain
zárolt érzéseid poros sarokban
egyik sem állna meg saját lábain
remetelét kegyetlen magánya
erdőtől fától kísérve a lét
szikla felszínét az eső kivájja
de a remete csak hitével remélt
mint alkonyatkor a károgás
süvít egy hang mint rianás
tölti be a mádat recseg ropog
karmos ujja most feléd kapkod
tátott száj bűzös lehelet
csendtakaró foszlik reped
álom ez vagy rút valóság
talán ha nem jut el hozzád...
...nem vadul és nem tépked ágakat
de néhanapján még a hideg az úr
s a kék ég is olyan tavaszi lazúr
mint egy fergeteges vad karnevál
sorsjátékban ilyen a földi élet
az ember mindig alkot fabrikál
tálcán kínálva viszi az enyészet
nőnap és tavasz két gyönyörű csoda
élet szépsége múló pillanata
vágyódva nézni ahogy virág bomlik
s csokorba szedve átadni nekik
mint virágkehely ha szirma kitárul
illatát hordozza a tavaszi szél
illatfelhőben sok méhecske kábul
s mind mind újra virágport remél
a tettek beszélnek nem a sorsok
de ha mást mondasz és közben mást akarsz
nem maradnak utánad csak romok
vágyaidba olykor te is belehalsz
"Magad mértéke: békítő alázat
a valamettől valameddig út
beporoz minden fehér csigaházat..."
"E világ nem az én világom
csupán a testem kényszere"
(Pilinszky János: Kihűlt világ)
néhány szál virág mit adhatok neked
fehéren vagy tarkán szedve csokorba
kedvesem nézni párásodó szemed
Valentin napi szerelmes "móka"...
rongyaira szakad lassan a világ
sár borít mindent és letarolva
hiába esdekel a kis virág
a gőgös talp végleg eltiporja