Hegedüs Andrea
Hogyan hatoljak át a falakon?
Mára délibábokat hajszoló rögeszme lenne.
Nyakamba hullott
véres álom.
Ágakon már orgonát látni
nem vágyom.
Élen jár a csöndben
a magány.
Drótkötélre feszített
verejték a szívverés.
Erőnk teljében
emészt a méreg,
én ebből repetát
senkinek sem kérek.
Nem nézhetsz,
csukd be két szemed,
lelkedben a hamvadó szeretet
pislákolva megfesti jöttömet.
Az élet vágtat
nyergében ülve hátamon,
hogy mivel s miképp etet,
azt láthatod, kedves barátom.
Falevél bőrradírom,
Fahéj a fátylam,
Örök szeretőm szülőföldem,
utód nem rí utánam.
Szerelemmel dörzsölt,
rücskös félhomály,
alma héjába vájt,
erőteljes vágy.