
Hegedűs András Amatőr
Hogy jut majd neked is,
ha neki már sok van.
Hogy pislákol lámpád,
ha vakítja fényár.
Ne álmodozz, proletár!
Mikor megnyugszik már a múlt,
És halkulnak a régi dallamok,
És elfogy a járatlan út,
És bezáródnak már az ablakok
Miért vagytok csendben?
Mire vártok lapulva a fűben?
A világ már kétszer is megégett,
Majdnem odaveszett,
Hát mire vártok még, drága emberek?
Tanmese
Megkaptam a fizetésem,
Jól is éltem belőle.
Ettem, ittam és csajoztam,
Amíg tartott a pénzem.
Játszottam vele. Sokáig eltakartam,
Bizony sokszor volt úgy, hogy nem is akartam.
De egyre csak jött, nem várva engedélyre,
Vékony kis csíkjával lelkemet gyötörte.
Egy házasság stációi (így szűnt meg visszafordíthatatlanul)
10. Rím nélkül
Olyan szépen indult.
Az oltár ragyogott szemedtől...
Egy házasság stációi (így ért véget)
9. Zár`-vers
NYUGODT LELKEMBEN
hegyét tört tüske a múltunk,
őrlődő éveink fáradtsága,
sánta sóhajaink sajnálata
megdermedt közöny.
Egy házasság stációi (Így tört ketté)
8. Törésvonal
Éltünk, mint mások.
Egyszer csak rianást hallottunk hirtelen,
"csak a jég, nyugodj meg, kedvesem."
Egy házasság stációi (így töredezett tovább)
7. Hiúság
Elengedték egymás kezét a körhintán ülők
És a csakazértse elvadult himnusza zengett.
Egy házasság stációi (így töredezett)
5. Harag veled
Forralom a szavakat magamban,
nyelvem érzi a mondatok ízét,
már-már szétfeszülnek vasrács fogaim,
hogy kérjek én, mit te nem kérsz.
Bocsánatot.
Egy házasság stációi (így teltek az évek)
4. Nappalok és éjszakák
Nappal:
Izmaim feszülnek,
Izzadt testemen
Csillog a napfény,
Két kezem formálja,
Szépíti hazámat.
Egy házasság stációi (így kezdődött)
3. Klára
Klára!
A neveddel készítek mondatot
A neveddel alszok
A neveddel hallgatok
A neveddel élek
A neveddel ébredek
A neveddel játszok
A neveddel lélegzek.
Egy házasság stációi (így folytatódott)
2. Szerelmünk színei
Bíborszínű éjszakánkon
Egy bíborszínű ágyban
Bíbor cseppent takarónkra
Piros lett a hajnal