Határ Melinda Nikoletta
Betoppanva életembe
Más voltál, mint képzeletben.
Vágytam Rád már ezer éve,
Beléd szerettem lopva s félve.
Csak egy kósza gondolat ragadt meg fejemben,
Egy aprónak tűnő, jelentős keretben.
Elvesztettél nem egyszer engem,
Csalódtál ezerszer bennem.
Változni nem tudok, ilyen vagyok,
Mégis millió bók, melyet tőled kapok.
Színes vándormadár szárnyán repül a szerelem
Hozzá szól ezúton e kedves levelem.
Megosztott érzelem...
mi számomra érthetetlen
nem tudom mi ez mi így fölkavar
ez az érzés mely oly végtelen
az az apró dolog engem mér zavar?
Karácsony éjjelén néma csend zajong,
A szitáló hóért a hóember rajong,
Minden mozdulatlan, mintha várna valamire,
Álom jő a gyermek szemeire.
Legyél boldog, mint a csodás nap;
Kitartó, mint a vergődő madár;
Reménnyel teli, mint az ártatlan rab;
Egy remekül taktikázó csatár.
Születésnapod alkalmából köszöntelek mostan,
Tefeléd ez ünnepen ezer csókot dobtam.
Mosolyod mely melengeti lelkem,
Kedvelem azt ki melletted lettem,
Megérint ez a kedves jellem,
Ez a türelmes ember kit megkedveltem.
Kavarog itt belül minden,
Összeomlott egy álom itt benn.
Felejthetetlen minden perc, mit együtt töltöttünk,
Egymás nélkül már nem is léteztünk.
E nedű, mely szomját csitítja bánatomnak,
Mi feledteti elmúlt idők sanyarú történéseit.
Igyad hát idegen, kinek képe akár hasonmásnak,
Látom meggyötört, elgyengült lépteit.
Az öröm, a boldogság csodás érzés,
Éreztem e ilyet? -remek kérdés.
Mikor tavasszal a világ zöldbe borul,
És a déli harang oly szépen kondul,
Mikor a réten annyi állat játszik,
És a szomszédkislány oly szépen fuvolázik,
Mikor a gyermek a játszótéren hintázik,
Akkor a szemében az öröm látszik.