Hartyáni Gábor
elferdül a higgadt, bölcs vonal
büszkeségét szatyorból osztogatják
aluljárók s izzadt terek ködös álmainak rémalakjai...
- akadt-e nő
- akadt persze
- értették-e
- nem tudom
- a másik szava érthetőbb (?)
- ezen morfondírozom...
üvegszilánkon lépkedek
tükörképem darabjai
hevernek szerteszét
"Nappal hold kél bennem s ha kinn van az éj - egy nap süt idebent."
(József Attila)
zengő angyalléptek keltenek álmomból
szemem sarkában még ott csüng egy pillanat
Tépett árbocod romjai fölött
hánykódsz az ítélet hullámain.
elmentél messzire
én pedig maradtam
négy fal között ülök
poros puff alattam
mondanék valamint
de a virgonc szavak
bújócskát játszanak
a paplanom alatt...
Minden egyes szó szíved tükre,
Mely elhagyja ajkadat,
Minden egyes érzés,
Mely bensődben megragad...
Hova gondol Ön, Bozontos Úrfi?
Byron-i spleen-jét mikor hajítja már ki?
Most levinném a szemetet...
Talán az is vele mehet.
Fogom a bögrém és leülök a szivárvány szélére.
Habos kakaót szürcsölök,
s talán még kicsit szédülök...
Tigris-zöld kályhacső pöfékel vidáman...
Az első hópihét ily` korán nem vártam.
Felmosóvödörbe csavarom bánatom,
az esti műszakot mégiscsak vállalom.
vannak azok az apró dolgok az ember életében
tudod mik a polcon porosodnak félretéve
néha-néha újra rátalálsz
rácsodálkozol
megint kedves lesz egy hétre
talán egy hónapra
de már el is felejted holnapra
máskor a kukába kívánod...
lennék bíbor falevél
szelíden ringanék könnyű szélben
s ha röpke létem így hull alá
megértem
Korog a gyomrom, a plafont bámulom:
egy pókháló örvénylik a sarokban.
A kínai kosztot kicsit már unom,
bezzeg ennék kis krumplit rakottan.