Harmat Lotte
Dúdolj engem, és megtudod,
voltam-e hajdan ősdalod...
Mondj el mesédben, s megleled,
van-e még bennem életed...
Lelkem kitette a "házon kívül" táblát,
sehogy sem értem a rajta lévő ábrát,
ami azt mutatta: itt hagyja a testet,
miközben magára angyalarcot festett.
Azt hisszük, rég begyógyultak a múlt-sebek,
aztán jönnek gyűrött, rosszarcú reggelek,
s megmutatja kinn és benn a hű tükör,
hogy valami mélyen szúként rág, gyötör.
Elhagyott vagyok, mint a csigaház,
melyből kibújt az igazi élet,
lelkem mindent mélázva elodáz,
a nyárdallam lassan semmivé lett...
Néha csak szemlélve, elmélázva látom:
milyen volt a múlt, hogy virrad újabb jelen...
Szeptember
Itt a szeptember, talán a nyárvég,
magamba nézve csodára várnék,
több tíz év libben, akár a függöny,
nem hagyom már, hogy szívemen függjön
semmilyen ármány, félelembéklyó,
teszem, mi nekem a mostban épp jó.
Nézz rám, és azt lásd, ki igazán vagyok:
élednek bennem kóborló hajnalok,
virágzik általam az élet maga,
a szemem világa Isten ablaka.
Tavasz jön, érzem, hírhozó itt benn:
napsugár-cérna ajtómra libben,
ki kéne nyitni,
Istenben hinni,
természet-rendben csodája látszik,
nyújtózik egy ág egész a házig...
Néha elég csak egy jó szó, hogy sírni kezdj,
és elég egy hét, hogy éveket öregedj,
mert ez a lélek tétova, téved,
míg utad a kanyarban folyton elvéted.
Olvad a jégcsap, cseppen a víz,
földi varázsban már sose bízz!
Nád-suhogással reccsen a tó,
roppan a réten hűs takaró.
Zúzmarás ködben alszik az álmom,
csendesen szusszan, nézve csodálom,
életem filmje úszik a képen:
szárnyaim éppen hóra letépem.
Te - szerencsére - már nem tudod milyen,
mikor a sok, szinte veled egykorú
szép kamaszlány és harsány fiú
hatalmas tömegként az utcára ment,
mert fojtogató lett számukra a rend...
Régi rontás tisztult rólam,
áramlok a létfolyóban,
hirtelen a minden lettem,
önmagamat megkövettem
mindazért, mit évek telve
nehéz kőnek gyűjtöttem be...
Leülök csendben, mélázva, önmagamhoz,
a lelkem elhangolt, fals, öreg zongora...
Kis angyalka vigyázzon Rád,
díszítse a karácsonyfád,
óvjon Téged egész évben,
részesítsen minden szépben,
dúdolgassa lelked dalát,
törölje le szíved baját,
öleljen át, hogyha fázol,
szárny takarjon, ha épp ázol...