Harasztia Gabriella
Újévi kívánság az új esztendőre
Adjon az Úr...
Adjon az Úr
hitet, békét, boldogságot,
falusinak szép jószágot
ez új esztendőre!
Karácsonynak szentestéjén
csillag gyúlt az égen.
Messiásunk jövetelét
megjósolták régen.
Ha segít a szándék,
mit kezedből adsz,
ha örül a szíved,
mert nem bántja harc...
Most értékeld igazán,
ha téli alkonyt húz a szán.
Kis kezekkel átkarolva,
meleg szívvel, álmodozva.
Ha a magány horgolja
fáradt fonalát
csipkerózsa foltokra
akril élted közepén
Köd szitál a fényben,
fenyők közti résben.
Hűvös hajnal fölött
a Hold-sarló köszönt.
Hogyan lesz, ha felnövök,
jó hangosan köszönök?
Nem szólok, ha beszélnek,
nézem némán s remélek?
Körülnézel a szobában,
sehol egy segítő kéz.
Egyedül vagy a lakásban,
mindegy is, hogy merre mész.
Nyári zápor kopogása
nem hagy elaludni.
Kicsiny gyermek félelmében
el akarna bújni.
Az első osztály végén
Keményen dolgoztál az első tanévben.
Büszkeség van most anya, apa szívében.
Minden egyes munkád nagyra értékeljük.
A búcsúdalt büszkén veled énekeljük.
Még a széltől is óvsz minket,
mi vagyunk a féltett kincsed.
Értünk dolgozik két kezed,
mindent megköszönünk neked.
Galambok szállnak az égbe fel.
Ünnepeljünk mi is a Szentlélekkel!
Egyikünk itt járt, a másik meg amott.
Egyikünk irigy, a másik meg lopott.
Egyikünk teheti, a másik szintén.
Sokuk fájlalja: nem lett címlap mentén.
Szelíd arcom kicsi bárány.
Légy ma te is kedves sárkány!
Dühös tüzed ne is égjen!
Jöjj és játssz velem a réten!
Mi nekem a költészet?
Az Altató meséje,
mely magával vitt.
Oda, hol zenéje
suttogta: csitt.