Hanyecz Károly
Isten ide tett le.
Szükség van szeretetre.
Az élet itt mit ér?
Kételyed váltsd be hitért.
Istenem, hogyha vagy, mért tűnik úgy, mintha nem lennél?
Mért van az embernek az az érzése, hogy Lelked a semmiben henyél?
Vagy titokban mégis görnyedsz a világ súlya alatt?
Csak ebből semmit sem érzünk, míg sorsunk halál felé halad?
vers a béke érdekében
Édesanyám, itt a behívó.
Ágyútölteléknek még jó
A Te szeretett gyermeked.
Amit Jézus kér, megtedd.
Az idő kiűzött a gyermekkorból.
Sorsom keserű szívet kortyol.
Nézem, mennyiféle arc,
De egyenruhát húz fel a harc.
Vers a lelkiismeretlen emberek miatt.
Kibírhatatlan a lét terhe.
Érthetetlen Isten terve.
Ha gondot okoz a gondolat,
Felejtsük el az álmokat?
Hiszen értelme teljesen semmi?
A tanulság csupán csak ennyi?
Sajnos, nincs Isten...
A hit, egyetlen kincsem
Semmit sem ér.
Az ember egyszer él.
Nem hiába
A végtelen illik Tehozzád,
De oly távoli így Mennyország.
Távoli, nincs is talán.
Az a Menny túl nagy talány?
Hogyha a hit gyógyítana
Hogyha a hit gyógyítana,
Erősebb lenne a Szeretet Tana.
A kínon Isten enyhítene.
A Föld egy boldogabb hely lenne.
Szóval
Szavak a papíron,
Mert tovább már nem bírom
Szó nélkül ezt.
Szorít a test...
Jövő a vég után
Mért jó Neked, hogy nem hiszel?
Ha hited a Mennybe nem visz fel?
Mért jó Neked a tagadás?
Ha a halállal megszűnik az adás?
A sorsunk csak vágta a végtelenbe?
Mért tennénk úgy, mintha értelme lenne
Mostoha, egyetlen életünknek?
A Menny reményei a semmibe tűntek?