Hankó Krisztina Éva
Korai szépségek
Februártól újra él a természet,
Lassacskán virít a szépsége.
Tavaszi ébredések színe,
Megfogható képzelet képe.
Anyák köszöntője
Születésem előtt óvtál,
Születésem után vigyáztál rám.
Boldogan tanítottál,
Mindenre felkészítettél most már.
Enyhe időben becsúszik a hideg,
Tavaszi pillanatok szépsége.
Még téli idő van, de közel a vége,
A tavasz kopogtat némi szépséggel.
Ünnepre képzeletek
Hideg széllel érkezett fuvallat,
Téli hóval köszöntő alkalmak.
Szürke fellegek alatt
Csodát tesz a varázslat.
Hideg nappalok
Szépséget nyújtó vallomás,
Boldogságban élő csillogás.
Szépet mutat minden pillanat,
Ünnepe varázslatos ámulat.
Mikulásnapra
Megborzong a táj.
A felhők felett repül egy szán,
Üstökös követi a lángcsóváját.
Lángba égő gondolat,
Csodát hintők angyala.
Nyár végén
Nyár végén a virágival körülvéve
A vadon szépsége,
Kegyetlen szépség vége felé...
Fekete ruhában
Egy elmúlt korszak
Egy letűnt állapota.
Elszállt életek nyomán
Emléke örök talány.
Nyári képzelet
Varázslatos birodalom,
Változó alkalom.
Sziklákba írt regény
Naplója a végtelen remény.
Ritkuló madarak
Hajnalban csivitelő fecskék
Repkednek élelmet keresni mindenképp.
Egymás közti ének,
Bogarakat nyújtó éden.
Magányosan
Megfoghatatlan állapot,
El nem mondható alkalom.
Rossz időben jár a világ,
Kitartást várni heteken át.
Furcsa ábrándok
A szeretet útján,
Az élet csodáján.
Bűnös lelkek végzete,
Álmok lelke.
Tavasz utáni nyár
Kezemben egy csokor virág
Fontos időpontra vár.
Az élet csodája minden évben
Egy emlékezés, álmos élet.
Örök búcsú
Hosszú útra indult el
Örömmel töltött életben.
Ostoba tevékenység közt
Rejtélyes ösztön.