Hankó Krisztina Éva
Nyár végén
Nyár végén a virágival körülvéve
A vadon szépsége,
Kegyetlen szépség vége felé...
Fekete ruhában
Egy elmúlt korszak
Egy letűnt állapota.
Elszállt életek nyomán
Emléke örök talány.
Nyári képzelet
Varázslatos birodalom,
Változó alkalom.
Sziklákba írt regény
Naplója a végtelen remény.
Ritkuló madarak
Hajnalban csivitelő fecskék
Repkednek élelmet keresni mindenképp.
Egymás közti ének,
Bogarakat nyújtó éden.
Magányosan
Megfoghatatlan állapot,
El nem mondható alkalom.
Rossz időben jár a világ,
Kitartást várni heteken át.
Furcsa ábrándok
A szeretet útján,
Az élet csodáján.
Bűnös lelkek végzete,
Álmok lelke.
Tavasz utáni nyár
Kezemben egy csokor virág
Fontos időpontra vár.
Az élet csodája minden évben
Egy emlékezés, álmos élet.
Örök búcsú
Hosszú útra indult el
Örömmel töltött életben.
Ostoba tevékenység közt
Rejtélyes ösztön.
Húsvéti meglepetés
Ünnepi boldogság vizén.
Hajnali locsolók hada,
Nem kívánt vízi csata.
Napsütéses viadalom,
Forrongó indulatok.
Vihart kavaró átkok,
Meghiúsíthatatlan álmok.
Már emlék
Márciusi emlékek
Tragédia mélysége.
Fájó örömök,
Megfakult idők.
Lázongás
Márciusi ifjak
Forrongó hangulata.
Tűzben égő gondolatok,
Fokozhatatlan lángok.
Ördögnek öltözött táj,
Mégis farsangi bűbáj.
Mulandósága állandó,
De mégsem mulandó.
Téli csoda
Csodás dérbe öltözött harmat,
Tél közepe felé a hajnal.
Érlelt hófehér égbolt,
Automata vándor.