Hankó Krisztina Éva
Szépséges csillogás
Díszmenetben a város és az ország
Pompázatos csillagok árnyán.
Beszédet mondanak a tiszteletre,
Állami ünnep szépsége.
Játék az élet
Színház az egész élet,
Mi vagyunk benne a színészek.
A sors írja a szerepeket,
És ezt mi játsszuk el.
Forró nyár
Párás éghajlat,
Esőt váró hangulat.
30 fok feletti hőmérséklet,
Változatos ébredések.
Ünnepi talány
Már elhervadtak a pünkösdirózsák,
Mégis még pár virágzik.
Különleges színekben,
Illata változóan kellemes.
Meleg téli nap,
Kis fény a szobában.
Sötétségbe burkolózva
Álmot látni újra.
Egy szép gondolat
Számomra te vagy az ajándék
Szívem telített hatalmán át,
Szeretlek még fog el, ha átkarol a vágy.
Szerelemből született sóvárgás,
Összetett álmokból boldogság.
Egy régi érzés jutott szívembe,
Régi, de hirtelen pillanat eredménye.
Tudom, a szerelemről sokat beszélek,
Mégis jóllehet, hogy ez örök élet.
Régi gondolataim szerinti mese
Láttam egy csillagot, aki fogta magát,
És lehullott, és lám,
Szerencsésen földet ért,
Kicsit körülnézett még.
Színes ünnep
Tiszta égen,
Tavaszi szépségben.
Boldogságban érték,
Szerencséje gyöngyén.
Tavaszi végtelen
Sorfal áll a téren
A nemzeti hősök emlékére.
Vigyázva áll az egész ország
Szent ünnepek kalandjánál.
Színes pillanatok
Fehéren világít a körbe fogó hóvirág,
Tánca telet űző báj.
Néha tél, néha tavasz,
Simán halad.
Év végi vidámságok
Küszöbön az újesztendő,
A reménységgel teli jövő.
Tiszta lappal indul minden év,
Magunk töltjük ki a fehér színét.
Hideg tél
Az ég tetején suhan egy szán,
Mikulás keres fenyőfát.
Nem egyet, többet.
Legalább négyet.
Vágyálom
Álmokat dédelgetek,
Mi valóra válhat egyszer.
Egy féltve őrzött ábránd,
Mi enyém, és nem engedném senkinek sem át.