Hangyási Mihály
Minden rendben,
A szívem vérzik, de kacagok,
Nem fáj semmi,
Hazudom, mert hazudni akarok,
S szól a dal feléd,
Adhatok, szívem repes...
A gyermeknap margójára
Ünnepel... vagyis túlél.
Érted, amit most látsz?
Cserepes ajkain félszeg mosoly,
Ujjai között halott föld pereg.
Valami kiégett kényszerképzet mentén haladva
Versenyzek én a korral és a kórral.
Üres lelkemen repedés,
Gerincemből halk recsegés...
Dühös akkordokban bújó
Még dühösebb szavak,
Reccsenő színpad mélyéről
Hangok burjánzanak.
Hideg és szürke,
Betonfalra írt érzelem,
Aszfalton rajzolt szerelem,
Csak a könny fürge.
Még érzem orromban,
Amint pőre körte haját pirítja a nap,
S én biciklimen ülve,
Belül nyártól égve gurultam, mint pajkos tarkabab.
Egy csillaggal több, egy virággal kevesebb...
Ha elmegy egy költő,
Mondd, mit is érzel?
Bálintnak napja, Valentin,
Érted semmit sem tehetek...
Egy csésze kávéban oldódtam fel a minap.
Alján a zacc édes-keserű iszap.