Halászné Magyar Márta
Adott légköri sajátosságok között
valamikor, régen a lelkem a testembe költözött,
azóta együtt élünk mi egymagunk kettesben,
földi létünk így telik e furcsa kivitelben.
Rímbe szedni megadott vagy választott szavakat
hiánytalanul, hogy teljesítve legyen a feladat,
mindezt könnyeden, komolyan és játékosan,
örömmel, körültekintően és óvatosan.
Elveszett boldogságot kereső bús emberek
Elveszett boldogságot kereső, bús emberek
lézengenek, tanácstalanul nézik az eget.
Szirmokból szőttem
reményeimnek ruhát -
szép védőburok.
Felnézek a csillagos égre,
kifejezetten vágyom fényre,
valami reményt nyújtó pontra,
feledni, hogy túl sok a gond ma.
Bográcsban főzik már a finom vacsorát,
igen vidám most a férfiakból álló társaság.
Múltunkon rágódva,
jövőnkért aggódva
mérgezzük jelenünk,
eltelik életünk.
Földünk igazi, csodálatos oázis,
életünket leélni kellemes bázis,
de csak addig, amíg vigyázni tudunk rá,
s nem próbáljuk bevonni uralmunk alá.
Pironkodik a mező,
pipaccsal van tele,
csakis a tájfun
lehet az ellenfele.
Fejére fekete csuklya kerül,
mikor a falakra árnyék vetül,
meg nem állítja senki és semmi,
éjjel indul a kedvére tenni...
Valahol egy roncs testben fáradt lélek lapul
Valahol egy roncs testben fáradt lélek lapul,
beleszorulva szenved piszkosul.
Kettejük kapcsolata függő viszony,
együtt szenvedésük tényleg iszony.
Falakat betöltő ablakon
tódul folyton a fájdalom.
Nem hívtam, nem kértem,
mégis állandó vendégem.