Halász István
Zene gyönyörű, magasztos hangjai szállnak a légben.
Beethoven fordul a Mennyországból felénk lélekben.
Itt voltak a rokonaink. Vége már a napnak.
Üres a lakás. Csak az emlékek maradtak.
Gyermekként dalocskákat hallunk,
s hogyha felnőtté válunk,
a zene akkor is velünk marad.
Lassan az őszi éjbe tűnik el a Napnak fáradt sugara,
de közben búcsúzóul rá-rápillant még a szürkülő tájra...
A velencei-tavi őszről 4 sorban
Őszi Nap simogatja az egész tájat.
Végig simít a nádason és a tónak tükrén...
Pasztellszínű felhők takarják a Napot.
Ezek már a közeli őszt jelzik.
De még zöldek a levelek a környékünkön,
még virágok vannak körülöttünk.
A tavon hullámok vidáman játszanak.
A túlsó part házai idelátszanak.
Szelíd szépségükkel,
szerény jelenlétükkel,
szépséges szirmaikkal
lett még szebb a hajnal.
A Nap vidáman süt e szép tájra,
melegségét bőkezűen ontva.
A tónak a tükrén víg napfény táncol.
Tombol a nyár az egész tájon!
Nekem ez az utca ötletet adó.
A fenyvesek susogása andalító.
A Balaton a medrében lustán hullámzik.
Kora reggel van. Egy kicsit még álomittas.
Gyenge szél gerjeszti a tónak sok fodrát.
A távolban sok fehér vitorlás
mereven feszül neki a szélnek,
ellenállva a kénye-kedvének