Halász István
Elkezdődött az új év új tervekkel,
a sok-sok szépnek és jónak reményével...
Lassan elmúlik az Óév, követi egy új.
Felejtsünk el minden rosszat, fájdalmat és bút.
A zene nem ismer határokat,
érző szívből érző szívbe visz szép gondolatokat...
Kertünkben a fák és bokrok
levelei lassan hullnak,
s mint puha szőnyegrojtok,
a talajon elsimulnak.
...hogy e pokoli ragály tovább ne üljön tort felettünk,
hogy a remélt legyőzéséhez legyen elég türelmünk,
hogy addig is az ördögöt legyen erőnk elviselnünk!
Szép álmokat hozzon mindég szemeidre a nyugodt éj.
Az égen csillagok fénye ragyog.
A Duna a hegyek öleléséből
méltóságos lassúsággal bújik elő,
majd a Nap ragyogó fényruhájába bújva
tűnik el a parti hegyek közé újra.
Különös idén az ősz!
Egyszer viharral riogat,
máskor meleggel simogat.
Fénylő Napnak perzselő sugara
tikkasztóan hat az egész tájra,
izzasztóan az egész világra,
még árnyékban is emberre, állatra!
Mindenütt nyugalom van. Semmi sem mozdul.
Fény csak a házak ablakaiban van.