Halász István
Egyhangú, télvégi eső áztatja a tájat,
mos minden házat, sok még alvó növényi ágat.
Kacér Hótündér megrázza hószoknyáját,
és csodálatos hópihékkel szórja be Isten szép világát,
majd befejezi vidám, gyönyörű táncát,
és így remek, szépséges hópihékkel takar be minden házat, fát.
Buksi kutyus egymagában
a szék hátán lógó ingem alól
néz ki a szobai világra,
s morog rejtve a szék hátától
Talán egyszer véget ér a tél...
Borús az ég, hűvös a lég.
A tél már elmúlhatna rég!
De az még nem akar elmúlni,
tavasznak a helyét átadni!
Téli Napnak fáradt, gyenge fénye
sétálókat csal a part szélére.
A tó csendesen, nyugodtan hullámzik.
A gyenge szél hullámaival játszik.
Gyönyörű hólepelként
borítja be a fehérség a vidéket.
Csodálatos ékszerként
díszíti ezt az amúgy is szép környéket.
Porcukor fehérségű hó
finoman fedi a tájat.
Szépsége szívekre ható.
Csodálatos élményt adva
Ismét egy új év érkezett el.
Szívünk telve sok szép reménnyel.
Hogy minden jobb lesz, mint volt tavaly?
Hogy elkerül-e minket sok gond, baj?
Szavak töltik be a teret,
sugároznak bölcs értelmet,
gyönyörű szép érzéseket.
Koszorútól szebb asztalunk.
Jézus Krisztus, Téged várunk!
Jézusunk, Te vagy a mi reménységünk!
Kérünk Téged, gondjainkban segíts nékünk!
Havat ígérő felhők szürkén tömörülnek az égen.
Fák, bokrok csupasz ágakkal kapaszkodnak e szürkeségbe.
Ebben a hűvös, őszi estben
kis szobánknak melegében
párommal és kutyusainkkal
együtt ülünk csendben, nyugalomban.
Az örmény nép élete jelenik meg e képekben,
azok minden tiszta szépségében, értékében.
Mutatják azt a szépséges természeti csodát:
óh, milyen gyönyörű, milyen fenséges az Ararát!
Egy örmény művészeti kiállításon
Egy tájnak szépségét,
egy népnek életét
e képek mondják nekem
túlmutatva minden értéken.