Halász István
A nap a felhős égről bágyadtan néz a tájra.
Sugarai még gyengék. Lágyan simogatnak.
Az égen szürke felhők komor tömbje áll.
Rajtuk alig hatol át a napsugár.
Kertünk bokrai, fái
a hidegen mereven állnak
kopasz ágaikkal az ég felé nyúlva...
A várva várt, óhajtott boldogság benne van
az őszintén összetartó családban...
Sajnos, elmúltak a csodaszép ünnepek.
Felnőtt gyerekeink családjaikhoz hazamentek.
Gyümölcsöket érlelő Nap sugaraival simogatja a kertet.
A gyümölcsök incselkedve mosolyognak ránk.
Rég vágyott eső áztatja a tájat.
Az egész környék csak erre várt.