Halász István
Gyenge szél gerjeszti a tónak sok fodrát.
A távolban sok fehér vitorlás
mereven feszül neki a szélnek,
ellenállva a kénye-kedvének
Házak között száll a dal.
Mulat idős s fiatal!
Élvezik Ők a zenét
és májusnak szép ünnepét.
Áradó gondolatok ezen az esten
terjednek szét rímekbe szedetten...
Örök témáimnak egyike a csodás Természet!
Öröm látni azt, hogy mint mindig, most is újra éled.
Egyhangú, télvégi eső áztatja a tájat,
mos minden házat, sok még alvó növényi ágat.
Kacér Hótündér megrázza hószoknyáját,
és csodálatos hópihékkel szórja be Isten szép világát,
majd befejezi vidám, gyönyörű táncát,
és így remek, szépséges hópihékkel takar be minden házat, fát.
Buksi kutyus egymagában
a szék hátán lógó ingem alól
néz ki a szobai világra,
s morog rejtve a szék hátától
Talán egyszer véget ér a tél...
Borús az ég, hűvös a lég.
A tél már elmúlhatna rég!
De az még nem akar elmúlni,
tavasznak a helyét átadni!
Téli Napnak fáradt, gyenge fénye
sétálókat csal a part szélére.
A tó csendesen, nyugodtan hullámzik.
A gyenge szél hullámaival játszik.
Gyönyörű hólepelként
borítja be a fehérség a vidéket.
Csodálatos ékszerként
díszíti ezt az amúgy is szép környéket.
Porcukor fehérségű hó
finoman fedi a tájat.
Szépsége szívekre ható.
Csodálatos élményt adva
Ismét egy új év érkezett el.
Szívünk telve sok szép reménnyel.
Hogy minden jobb lesz, mint volt tavaly?
Hogy elkerül-e minket sok gond, baj?