Halász István
Irtózatos haraggal hullámzik a Velencei-tó.
Fehér tajtékos fodraival csapkodja a partot.
Az ősz a legkiválóbb tehetségű festő,
zöld leveleket vörösre vagy sárgára festő...
Itt van az ősz ebben a tájban,
füvön, fákon vízcseppek csillogásában,
a légkör hangulatában,
a levelek sárgulásában, hullásában.
Rengeteg magvas, magasztos gondolat,
ami ezek között a boltívek alatt...
Gomolyfelhők állnak a kék égen.
A Nap tündököl az ég kékjében.
De az ősz látszik már a környéken,
a sárguló levelekben
Bogi kutyus aludt a teraszlépcsőn keresztben,
és Buksi, a társa ült egy lépcsőfokkal felette.
Bogi mellett volt tányérja, melyben volt az eledele.
Buksi vágyott arra, hogy azt valahogy megszerezze.
Az őszi Nap gyengén fénylik a kerti tócsák szürke tükrén.
A Nap szürke felhőktől közrefogva áll az égbolt közepén.
Sárguló levélszőnyeg vezet a tóhoz,
a közeli őszi Balatonhoz.
A levegő nappal még meleg volt,
de a felhőtlen égre lassan feljön a Hold.
Telefonon röppentek a szerelmes szavak.
Bár nem nekem szóltak, mégis jól hangzottak.
Az ősz szép lassan ide is megérkezett.
Sárga levél-névjegyével jelentkezett.