Halasi Anita
A nap épphogy lemenőben,
s már mutatja magát a hold.
Mint éjjeli fények a temetőben,
felébred rá még az is, aki holt.
Ezer ébren töltött perc és óra,
ezer szó, még mielőtt hajnalodna.
Házam előtt nyílott ki ezer rózsa,
éjjeli szellő suttog ezer ablakomba.
Itt voltam a szobában,
csak félig volt víz a pohárban.
Alig láttam valamit a félhomályban,
féltem, akár az őrült a saját tébolyában.
Köszöntelek hát anyák napján,
május első vasárnapján.
Köszönök én is mindent neked,
a törődést, azt a sok szeretetet.
Süvít a szél a fülembe,
már egy ideje szüntelen hallom.
Ordít, fájdalmát üzenve,
s vérben úszik tőle az alkony.
Nem tudtam, hogy utoljára tértem haza aznap,
Fülledt éjszaka volt, és résnyire nyitott ablak.
Fogalmam sem volt arról, majd mi vár rám,
Fáradtan hunytam le szemem a párnán.
Még nem aludtam, csak pihentem,
A saját légzésemre figyeltem.
Hirtelen valami hűvös árasztotta el a lelkem,
Merev és mozdulatlan lett a testem...
Elmondtam az első feljövő csillagnak az égen,
Hogy szerettelek, de már nagyon régen.
Megérteni nehéz volna, így tőle ezt nem kértem,
Akaratlanul beszéltem hozzá, arra eszméltem.
Egyre csak nehezedő terhek,
S örök kárhozatra ítéltetett lelkek.
Eljön Ragnarök, eljön a veszedelem,
Árva lelkek, hiába fogom kezeteket.
A szívem telt meg szeretettel,
Mikor először találkoztam gyermekemmel.
Aprócska volt, kis csodagyermek.
Ilyen bájos nem is tudom, hogyan lehet?!
Ó, ti rossz s megátalkodott, bűnös szavak,
Mily gyarló módon csaltok tőrbe ti engem.
Elmének bomlasztói s megrontói az agynak,
Nem, ezt nem hagyhatom tinektek.
Cirmos puha bunda a ruhám,
Dorombolok, ha jön anyukám.
Szeretem a friss tejet és a finom halat,
Csak legyen belőle mindig elég falat.
Megyek má bé a kocsmába, igyak má valamit,
Hátha fogaggyák a csórót is, nemcsak a hazafit.
A fődeken a munkába úgy kiszáradtam,
S mire odaértem, biza ki is fáradtam.
Felhők felett, az angyalok közt jártam,
Mikor félhomályban Őt megláttam.
Ült a fekete ló hátán...
Sötét kapu előtt várt rám,
Nem angyal volt, maga a sátán.
Tekintetében bűn és ármány,
Ő ott már régóta várt rám.
Légy olyan, akár egy sasmadár,
mert ő nagyra kitárja szárnyait,
nincs, mi visszatartja, csak a halál,
s ezért nemcsak kergeti az álmait,
hanem el is éri azokat,
mert semmit sem halogat.