Hajósi Áron
Az a küzdő hangya lent a földön vízparttól lábujjamig jutott.
Miért ne mehetnék én is tűzön, vizán át, s a falakon
Túlérve, mindent túlélve. Repülhetek is szabadon,
És minden felhőt jutalmaznék, amikor a hátukon...
Kontempláció VI.
Itt állok védtelenül,
Kivetkőzve magamból,
A belőlem álló anyagból.
Telve vagyok vízióval,
De most megnézem, mit ad a TV,
Hogy hogyan adják át, amit át még sosem éltél.
Elmerengve botladozunk kérdés-köveken,
S várjuk, hogy a bölcs mondjon valamit.
A két kötőtűt követő fonalak lassan összeértek,
És egymás öleléséből egy jól megfont összkép lett.
Ő nem csak egyszer született
A kenyér városában*,
De világra jön minden nap...
Karácsonyi zöld-ágra vergődésünk terén
Úgy vagyunk, mint a hóban aggódó veréb...
Legyünk mi magunk a pásztorok,
Akik meghallották a muzsikát,
Mit a mennyből érkező angyalok
Játszottak el az égen át.