Hajósi Áron
Teremtmény ruhában az emberek közé
Legszegényebbként, vándor, vajúdás árán,
Kisimítani a ráncokat,
A megváltás teherhordó hátán...
Nehéz megállni az igazság tükörsima felszínén.
Előbb botladoznunk kell, de később siklunk rajta, mint a szél.
Minden pillanat mögötti értelem
Létszálak szövője, fonója,
Kudarcokban is Tanító...
Egy darab - magát karajnak néző - párizsi megy az utcán, beszól neki egy zalai:
- Húzz el onnan, pari!
Egy a nyolcmilliárd közül,
Kisebb réten is láthatatlan morzsa,
Végtelen láncolat egy gyöngyszeme...
Boldog, aki hálás!
Micsoda éleslátást
Kíván meg e szemlélet,
Melyet igaznak vallok mindjárt...
Fa tövében
Kérget nézve,
Gyökerek felett állva,
Lomb aljában,
Ágak alatt hála
Érzete jött talán a...
Klaviatúráztatom az agyam,
A szem-golyó(z) a monitor előtt.
Inputot adok az outputnak,
Kérdések áramlanak hangfalak felől.
Magam megyek magam alatt,
Vagyok részben, aki maradt
Régi foltok őrzője,
Ívek törött hegyű körzője.
Légy szíves, eszes, májas,
Velős, bőrös, kezes, lábas,
Hátas, gondolattal szárnyas...
A kígyóbőr börtönében bátornak tűnő, valójában félő-lény énem
Csúszik, mászik, de tisztulásra vár és vágyja az önálló léptet.