Hajdu Dzsenifer
Ebben a helyzetben mutatkozik az igazi barát,
Ki akkor is keres, ha nem minden nap lát.
Kívülről keménynek tűnök,
Sokak szerint bunkónak,
De belülről egy porcelán vagyok,
Szívem már darabokban.
Nincsen apám, de nem is kell,
Van édesanyám, ki felnevelt.
Születésem óta vigyáz rám,
Nem hagyott el, mint apám.
2020
Lassan közeledik ballagásunk napja,
De nem lesz olyan, mit várunk régóta.
Nem lesz énekszó, tarisznya és hagyományos búcsú,
Idén a ballagás mindenkinek újul.
Mondd, miért?
Miért nem mondtál már az elején nemet?
Okoztál ezzel annyi sebet.
Neked adtam volna minden kincsem,
Mit mások elől rejtegettem: a szívem.
Egy nap gondoltunk arra,
Táborozni megyünk Újudvarra.
Ha nem lenne itt kacagás, öröm és móka,
Nem menne senki a hívó szóra.
Látni még nem igazán láttalak, csak álmomban,
Minden percben ott vagy gondolatomban.
Sokan különbséget tesznek ember és ember között,
Pedig ugyanolyanok, csupán más körülményekből jött.