Hajdrik József
Nézd hópihém, a széllel röppenőt!
Néma közönnyel elfedi a múltam.
Nem nehezül rám szavaidnak súlya,
Csak a perc ne múlna - mi összeköt!
Beszéltem a szélhez, hozzon el tenyerén,
míg hajadban remeg az éjek talánya.
Száz madárhang cseng a látomás tengerén,
felhők közt ködbe bújt Holdkerted varázsa.
Január 6.
"Szép jel és szép csillag, szép napunk támad!"
Januárban jő el a Három Király....
Hol van már a kiskarácsony,
Szobánk édes, zöld illata,
Otthonunknak lágy melege,
Reménységünk pillanata?
Érezd a lángom, miattad lobbant.
Ezzel kezdődött el a történetünk.
Megújult a fáradt kedvű énekünk,
Szánkról hull ma a felszentelt szózat!
...tűzzel koronázott kedvvel abajgat.
Csenddel megvert emlékkép takargat,
s felhőbe bújtat a vadóc szelek álma.
Mint nyíló virág szirmaira,
Csíz az éhező fiaira,
Vadméhek édesült mézére,
Úgy vigyázz szép lelkünk fényére!
Gyermekként jött a "Te meg Én" versünk.
Lett magát megváltó, furcsán szép csoda.
Ölelkező rímeknek kláris sora.
Részegítette józanult kedvünk.
Szavad szívemben pilinszkál,
Ha megszeretsz, el ne engedj!
De fontold meg jól, mit kívánsz
Szabad szárnyú szerelmeddel.
Ily kék illatú nem volt még az ősz,
Mára tűzszikrát vet Napunknak hangja....
Gordonka ízű, bús-barna a csend.
Vén fáimnak kopasz ágai alatt
Kék szín tavam tükrét zúzták a halak,
Mikor új őszünk helyet kért bennem.
Őrizd meg ezt a csoda szerelmet.
Ne űz el, mint reményt - Legyek valóság!
Örök ikon arcú, és nem hasonmás,
Ám, ha jobb nélkülem, most áldozz fel!
Tajtékhullám vagy lelkem mezején.
Szűk medrében futó édes kristályvíz.
Tücsök zenéje könnyed dal, - Vivaldi -!
Szellő kócolja nyárfák dús hegyét.
Szél szava kél, lant dala dúl.
Víg zenétől oszlik a féltés.
Este a láng csillagra szúr,
így szégyelli árnyát a féltés.
Kérlek, állj mellém, maradj meg nálam!
Költözz kertembe örök, hű zöldnek.
Szívemet akarod? Gyere, törd el!
Legyél titkunkat őrző madárka.