Hajdrik József
Élem sorsom körökbe íródva,
Vígan integetnek a kócos fák,
Egyre hívnak Törökszentmiklósra,
Ahol örök létű a változás.
Sosem hiányoltam a hegyeket,
görbe hátukon nyűg a díszes rózsa.
Jó tudni, minden utam egyenes.
Pásztortalan juhoké lett a róna.
Gyermekét várta az apa,
kinek könnye - szemzugában
megalvadt fényként rozsdállott
a feledés homályában.
- Így várta, hátha benyit az, ki elment! -
Iriszek
Hétszínű szivárvány úrnője, Irisz!
Örömnek könnyeit virágként ontja.
Égi ajándékként a térre hinti,
A látkép varázsa ettől új csoda!
Napfénynek lángja nagy tüzeket szít.
Mától minden a szerelemről szól!
Kezem szívedre szép szavakat ír,
számat perzseli az elképzelt csók.
Jöjj vigasznak, éltető reménynek!
Addig keress, míg el nem halkulok.
Hangod, mint fülemülék zenéje,
száz csókodra sorsoddal alkuszom.
Jöjj vigasznak, éltető reménynek!
Addig keress, míg el nem halkulok.
Hangod, mint fülemülék zenéje,
száz csókodra sorsoddal alkuszom.
Minden nő valakinek a legszebb!
Nincs, ki az édesanyánál szentebb!
Ki fogja meg kezemet, mint régen?
Mikor még a szeretetben éltem!
Szavak ízein növekvő csended,
Virággá szelídült tündérrózsaszál.
Egyszer majd úgyis lesz olyan angyal-szárny,
Aki elhoz, hogy megértsem kedved.
(Jagos Róbert István lelkének ajánlva)
Négy meg négy az nyolc
most már tudod Szaturnusz az úr
nem lehetsz büszke tetteidre
hiába vártál kegyeire
érezhetted magad bátornak
Istenembernek jászolban
árvának szerethető vadócnak.
Néha csengő hanggal,
máskor hallgatással,
felvértezett szívvel,
heves dobbanással
Nézd hópihém, a széllel röppenőt!
Néma közönnyel elfedi a múltam.
Nem nehezül rám szavaidnak súlya,
Csak a perc ne múlna - mi összeköt!
Beszéltem a szélhez, hozzon el tenyerén,
míg hajadban remeg az éjek talánya.
Száz madárhang cseng a látomás tengerén,
felhők közt ködbe bújt Holdkerted varázsa.
Január 6.
"Szép jel és szép csillag, szép napunk támad!"
Januárban jő el a Három Király....
Hol van már a kiskarácsony,
Szobánk édes, zöld illata,
Otthonunknak lágy melege,
Reménységünk pillanata?