Hadambas Emese
Súlytalan
Fullasztó hőség, egész
lábfejem ég a betonon.
Megállni kellene valahol
középen, s hagyni, hadd
lüktessen monoton
ütemet a Lét.
Sóhaj
Bárcsak jelen lennék,
csak egy pillanatra.
Nem néznék előre,
s nem fordulnék hátra.
Nyár
Mit is mondhatnék rólad?
Gyönyörű vagy. Melegséggel töltöd meg az ember szívét.
Elkápráztatod csillogó, színes dolgaiddal.
Ezer élményt adsz.
Nem számít
Mégis, mégis megy tovább az élet.
Mindegy, ha fáj,
nem számít, ha éget.
Nem kérdi meg, készen
állsz-e folytatni tovább,
csak pörög, csak zajlik,
nem érdekli,
maradt-e még csendes szobád.
Olykor, mint hideg borzongás,
fut végig testemen a tudat:
egyszer elmész, és
semmi nem marad.
Amíg te békésen alszol,
Elszáguld melletted az élet.
Elrohannak kései vonatok,
Elillannak a hosszú évek.