H Szabolcs
Amikor minden reggel felébredsz,
Amikor majd édes mosolyoddal nevetsz,
Amikor szíved nyomja a fájdalom,
Amikor majd hajnalban kinézel az ablakon.
Hogyan kell igazán s erősen szeretni?
Elmos, eláraszt mindent, erdőt, házakat s a barna avart,
Először tán tagadod, majd fáj, de ez az, mit szíved akart.
Bár lennék
Most lennék csak igazán
Életvonal tenyerén.
S nyújtózkodnék rajta
Az örökké való éjjelén.
Egykoron őseink éltek és haltak.
Tanultak és tanítottak.
S általa emelkedtek,
Szeretni tanultak és szerettek.