H. Gábor Erzsébet

H. Gábor Erzsébet

Népszerűség: 116 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Úgy nézel rám

Úgy nézel rám most is, mintha ifjú lennék,
szíveddel látsz engem, nem a két szemeddel,
pedig szépségem már foszló, ködös emlék,
tovaröppen minden, megvénül az ember.

Tovább...

Ha szépre vágysz

Ha szépre vágysz, hát teremtsd meg a szépet,
és soha ne várj másoktól csodát,
hogy mi az érték, megtanít az élet,
ha feléd sújtja éles ostorát.

Tovább...

Fény nélkül élni

Bajt hozott ránk az új tavasz,
félelmet, karcos bánatot -
hol vagytok, drága tárt karok?
Öröm helyett a bú havaz.

Tovább...

Úgy szeress

Megéltem sok-sok bánatot,
szenvedtem lelki kínpadon,
létemnek pokla áthatott,
amit az Isten rám szabott,
nem volt az más, csak fájdalom.

Tovább...

Úgy szeress

Megéltem sok-sok bánatot,
szenvedtem lelki kínpadon,
létemnek pokla áthatott,
amit az Isten rám szabott,
nem volt az más, csak fájdalom.

Tovább...

Ahogy szemed

Évek terhe nyomja vállam,
nem éhezem, sose fáztam,
ezer éve te vagy nékem
takaróm és eleségem.

Tovább...

Feloldozás

Elindultam némán feloldozást kérni,
bűnöm nyomta vállam - terhe elég régi,
feltörte a málha, alig bírtam vinni,
talán megbocsátasz! - úgy akartam hinni!

Tovább...

1112

Madárka lett

Madárka lett az én anyám,
görnyedten gubbaszt óraszám,
kezét kulcsolva csendben ül,
gondjába mélán elmerül.

Tovább...

1314

Varjúsors

Ősz szele tombol, sárga avart fú,
roskatag ágon reszket a varjú,
tépett a tolla, fázik az árva,
Istenek könnye hullik reája.

Tovább...

Őrizünk téged

Hat éve lesz, hogy elmentél, apám!
Nehezen nyílik szóra most a szám,
nézem a képed, arcodon mosoly,
odakinn méla, őszi ködgomoly

Tovább...

A régi pad

Az őszi fák alatt egy szürke pad lapul,
az évek vasfogát csak tűri szótlanul,
a támla megfakult, a szú kikezdte már,
a deszkán megpihen egy éltes gerlepár.

Tovább...

Nyomot hagyva

Ha megcsap az elmúlás hűs szele,
s jéghideg karjával körbefon,
félelmed burokba rejtene,
az érzés didergő mélyre nyom.

Tovább...

Hajnali anziksz

Csendes igéket mormol az ajkam,
szunnyad az ágyon a lágy takaró,
rekken a hőség, nincs ruha rajtam,
száraz a kertben a rózsakaró.

Tovább...

Augusztusi éj

Emlékszem, fülledt nyári nap volt.
Alkonylott már. A sárga ég
tavába, mint egy éji vakfolt,
beolvadt rég a bálna-kék.

Tovább...

Hajnali fényben (2)

A fák között a fény rezeg,
nesztelen csendben érkezett,
akár a szél, ha átoson
lopva az alvó városon.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom