Gyulasi Györgyi

Népszerűség: 36 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vigyen az utad

Mikor megszülettél, karomba fogtalak,
életem kincse, mindig az maradsz.
Ám végtelen az idő, a kereke meg nem áll,
most már előttem egy fiatal férfi áll.

Tovább...

Most is fáj

Lelkemet marcangolja az érzés,
hiányod még ma is nagyon fáj,
utolsó órádban már nem vártál meg engem,
kezedet nem tudtam megfogni, Anyám.

Tovább...

Egy pillanat volt

Igen ... úgy emlékszem,
egy pillanat volt csupán,
mikor találkozott az érzés,
és lényedből áradó vad erő
rabul ejtette lelkem.

Tovább...

Néma kiáltás

Néma kiáltás hasít az éjbe,
- Itt vagyok, megjöttem, anyám,
futok feléd, és te az ajtóban állva vársz rám.
De egy késő mozdulat felébreszt engem,
mindez egy fájó álom volt csupán.

Tovább...

Nagyon fáj

Arcomon könnyek csorognak végig,
szívem kimondhatatlanul fáj,
nem telik el nap és óra,
mikor ne gondolnék rád, anyám.

Tovább...

Jelelésre készen

Asztalnál ülünk mi nyolcan körbe,
halk suttogás csak a szó,
kezek mozognak közben.
Kik ezek a kergék?
- Kérdezhetnék mások,
de mi már jól tudjuk,
hogy ezek kézmozdulat táncok.

Tovább...

Éjjeli mese

Vadregényes éjszakán, a kerek erdő mélyén,
telihold ezüst fénye szitál.
Éjjeli órán távoli harang kondult,
száz éves álomból ébredt a táj.
Varázsfuvallat suhant át a fák közt,
kedves mesék lakóinak szelleme
ébredezik már.

Tovább...

Nyári estén

Alkonynak fényénél a hintaágyon ülök,
lassan mozdul velem az ágy,
s ahogy hintázom, úgy érzem,
körbevesz egy csodálatos világ.

Tovább...

Itt hagytál anyám

Itt hagytál anyám, és én hiába nyújtom feléd kezem,
már nem érhetlek el.

Tovább...

Szeretők

"„Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem."”

Tovább...

Remény

"Főldiekkel játszó
égi tűnemény,
Istenségnek látszó
csalfa, vak Remény!"
Kézen fogtál engem,
vittél úttalan utakon,
Veled hegyen, völgyön által
boldogan utazom.

Tovább...

Küzdök tovább...

Nehezen telnek a nyirkos, őszi napok,
fájó csontjaimmal éppen csak vánszorgok.
Mintha megállt volna az idő,
testemben még oly kevés az erő.

Tovább...

Fehér galamb

Mosolygó arcát ma is látom,
szeme sarkán huncutul villant a fény,
törékeny teste pihent az ágyon,
keze lassan nyúlt ki felém.

Tovább...

Aranyhíd

Sirályok köröznek fent, a magas égen,
erkélyen üldögélve a naplementét nézem.
Arcomat langymeleg szellő simogatja,
merengek a múlton, mely szívemet szorongatja.

Tovább...

Köszönet a fényért

Küzdöttem én, de erőm elfogyott,
te voltál az apád, ki sírni soha nem hagyott
- mi végigcsináljuk: mondtad.
De tudtam, te is sírtál, mikor senki nem látott,
fohászt is mondtál, mikor senki nem hallott.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom