György Emőke
Könyv és füzet: "alko-táska",
benne sok kis alkotáska!
Agyból indult elmélkedés,
szójáték és ötletelés.
Mikor azt mondtad, hogy - viszlát!
Villám futott szívemen át.
Viszlát, viszlát - hangzott újra,
Elmentél a hosszú útra...
Oly jó évet, mint ami volt,
Becsületen ne essen folt.
Az ember ne legyen önző,
Szava legyen csak ösztönző.
Randi helyett ő szkájpol,
Csók helyett inkább lájkol.
Ölelés helyett megbök,
De csak kedvencnek jelöl.
Kertem élénken zsongó koncertterem,
Ingyenjegyem minden reggel oda szól,
Bokron, ágon trillázó madár terem,
Csendemre rigó, bús gerle válaszol.
Lányok, nem kell izgulni,
lehet inkább szurkolni!
Az EB is elkezdődött már,
férfi figyelme meccsen jár.
Áldd meg szeretettől túlcsorduló szívét,
mely melegíti mindannyiunk életét.
Áldd meg, Uram, lelkét, ami gondoskodó,
lényét mert életünk tőle gyarapodó.
Áldd meg kezét, mi érdes a munkától,
finomat ehetünk az ő jóvoltából.
Ha a lélek poharába tiszta vizet önt,
kezdetét veszi a nagyböjt.
Bűnbánat tavába fürdik,
bűneit legyőzi, küzdi.
Fáradt, halk, nyugtalan vagyok,
nehéz szívemen hideg a bilincs.
Szabadulásomhoz hol a kilincs?
Nem mozdulok, nem is tudok.
Szeretnék odabújni valakihez, ha fázom,
lélektóba belemerülni csendesen,
árva lelkemen egy másik szépen citerázzon,
külvilág megszűnne létezni teljesen.
Feldíszített fenyőfa állt a szoba közepén,
Isteni ígéretre várt az este küszöbén.
Mosolygós emberek lágyan tekintgettek össze,
Jaj, de a düh ördöge most mindezt törte össze...