György Emőke
Hamarosan véged, ácsi,
Viszlát, szervusz, óév bácsi!
Eljárt az idő feletted,
Kiment az erő belőled...
A szentcsalád egy kilenced,
Hol találsz lelki kincseket.
Minden este házról, házra
Együtt vagyunk szomszédságban.
Lelkem belezuhant egy mély kútba,
Saját magamnak vagyok én útban.
Mellkasomat benyomják gondsziklák,
Agyam medrét gondolatok mossák.
Itt van, a csősz be van rúgva,
Szőlőt, szilvát leszüretelt
Finom gyümölcs nedűjéből
Iszogatott, aztán vedelt.
Ha jönnél, ropogós térdkaláccsal kínálnálak.
Kulcscsonttal nyithatnád ki bennem a zárat.
Medencecsontomban fürödhetnél meg,
Gerincoszlopomnak dőlve pihenhetnél meg.
Ej, mi a pálya, nagyanyó,
Nálatok lenni csuda jó!
Nagyapónál van cukorka,
Kertben érik az uborka.
Gyengén látóként szeretnék
Forrón, gyengéden rád nézni,
Rózsaszín szemüvegen át
Tekintetemmel igézni!
Barna pöttyök testemen,
Mint országok a térképen,
Értékes kincs: anyajegyek
Meghatározzák énképem.