Gutheil Zsolt

Született: 1977. január 15.

Népszerűség: 111 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A teremtés könnyei

Feloldottam fájdalmakat,
voltam boldog és átkozott,
szembogarak deltájában
gyöngycsónak, mit az ár hozott.

Tovább...

Füstárnyékok

Párbajra hívja ki önmagát
a tócsán lebegő idő,
amint mélyéből ködöt sóhajt
tucatnyi rozsdás vastüdő.

Tovább...

Garázsmenet

Alkonyok ölén csendesülve dobbannak már az erek,
fáradt fémsikolyt csikarnak elhasznált kilométerek...

Tovább...

Önarcképek

Szeretem a búvó könyvtárakat,
hol polcok őrzik a puha csendet,
ócska borító poros illatát,
mi évszázados tudást melenget.

Tovább...

Csenddé lett

Messze szálltak tőlünk az utolsó fecskék,
kietlen üreg most, hol álmuk nevelték,
vitték, vihették, mit soha hoztak talán,
mind, mi tiszta íz volt a romlás asztalán.

Tovább...

Édesanyám

Az "örök könyvtáros"

Ma már nem tortán gyújtok néked lángot,
s nem töltjük ki együtt e felemás világot.

Tovább...

Ellenpontok

"Kimondhatatlan jól van, ami van.
Minden tetőről látni a Napot."
S ki vagyok én, hogy innen cáfoljak
egy ily gondolat szülte holnapot.

Tovább...

Somnium ex machina

Szokatlan csöndes ma minden zaj,
ablakom üres, néma tó,
tarkóm alatt törődött párna,
számban keserű altató.

Tovább...

Amivé...

Belesóhajtok a végtelenbe,
tágul a csend szavaim közén,
némán kiáltom ki e világnak,
mint pislákol idebenn a fény.

Tovább...

nagyérdemű

felhőkbe feltöltött álszent gondolat
bölcső volt de sírunkká lesz hamar
célt keres váltig a céltalan eszme
mielőtt önmagába visszamar

Tovább...

Talpfák

Nyirokként vesztegel karunkban
az idő és a mozdulat,
mit tegnapjaink összehordtak,
sekély létünk azon mulat.

Tovább...

Bíbor anziksz

Feloldja lassan önmagát a hajnal,
mint derengő óceán a rét felett,
világgá ébredő hangokat ringat,
karmazsin-foszlány felhőket terelget.

Tovább...

Mélyszántás

Befelé sóhaj, kifelé sóhaj,
édeni poklot megváltó óhaj...

Tovább...

Vers(eny)

Verseny ez, a bennünk-szavak keserédes versenye,
hol fecseg a válasz, de a kérdés néha hallgatag...

Tovább...

nullaóra

tegnapom kisóhajtva terül a holnap lába elé
az éj félbevágva hever
visszatartja szűk levegőjét a konyha is
asztala felett vékonyan egyensúlyoz a csönd
hártyás főzelékben opálos álmok
morzsák...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom