Gutheil Zsolt

Született: 1977. január 15.

Népszerűség: 118 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

menedék

talán egészen apró leszek
s e kósza versben bújok el
gyáva lét bár a sorok közén
de mostanra épp megfelel

Tovább...

vetődések

alvó homok a hátam alatt
hidegen feszülő csillagok
kinek hitt e fuldokló világ
nem az vagyok

Tovább...

Ma...

Ma reggel volt, és vele születés,
párát fütyült a vén kotyogó,
s visszhangzott rá ez illatra
ablak túljáról egy hajnali rigó.

Tovább...

Soron

Láb a láb után, lépésre lépés,
unásig rögzült már az agyban,
alant sárföld, fennen a végtelen,
mi meg itt, e köztes anyagban.

Tovább...

A teremtés könnyei

Feloldottam fájdalmakat,
voltam boldog és átkozott,
szembogarak deltájában
gyöngycsónak, mit az ár hozott.

Tovább...

Füstárnyékok

Párbajra hívja ki önmagát
a tócsán lebegő idő,
amint mélyéből ködöt sóhajt
tucatnyi rozsdás vastüdő.

Tovább...

Garázsmenet

Alkonyok ölén csendesülve dobbannak már az erek,
fáradt fémsikolyt csikarnak elhasznált kilométerek...

Tovább...

Önarcképek

Szeretem a búvó könyvtárakat,
hol polcok őrzik a puha csendet,
ócska borító poros illatát,
mi évszázados tudást melenget.

Tovább...

Csenddé lett

Messze szálltak tőlünk az utolsó fecskék,
kietlen üreg most, hol álmuk nevelték,
vitték, vihették, mit soha hoztak talán,
mind, mi tiszta íz volt a romlás asztalán.

Tovább...

Édesanyám

Az "örök könyvtáros"

Ma már nem tortán gyújtok néked lángot,
s nem töltjük ki együtt e felemás világot.

Tovább...

Ellenpontok

"Kimondhatatlan jól van, ami van.
Minden tetőről látni a Napot."
S ki vagyok én, hogy innen cáfoljak
egy ily gondolat szülte holnapot.

Tovább...

Somnium ex machina

Szokatlan csöndes ma minden zaj,
ablakom üres, néma tó,
tarkóm alatt törődött párna,
számban keserű altató.

Tovább...

Amivé...

Belesóhajtok a végtelenbe,
tágul a csend szavaim közén,
némán kiáltom ki e világnak,
mint pislákol idebenn a fény.

Tovább...

nagyérdemű

felhőkbe feltöltött álszent gondolat
bölcső volt de sírunkká lesz hamar
célt keres váltig a céltalan eszme
mielőtt önmagába visszamar

Tovább...

Talpfák

Nyirokként vesztegel karunkban
az idő és a mozdulat,
mit tegnapjaink összehordtak,
sekély létünk azon mulat.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom