Grigo Zoltán

Grigo Zoltán

Született: 2016. január 1.

Népszerűség: 346 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Suhanás...

Szerelmet suttogtunk kint a réten,
körbeölelt minket a félhomály,
kócos felhők szaladtak az égen,
s felébredt néhány éjjeli bogár.

Tovább...

Harmadszor szólítalak...

Behunyt szempilláim alatt
száguldó időm
megpihen,
feléd nyújtott tenyeremben
elalszik lassan
a szívem...

Tovább...

Este

Megpihentem kertünkben egy pohár borral,
a tavasz csendesen nyújtózott vállamon,
néztem, hogy ölelkeznek a felhők a holddal,
hogy szállnak a magasban puha szárnyakon.

Tovább...

Hiányzol...

Hiányzik az ölelésed, minden kis szavad,
a nevetésed, ahogy szemedbe hull hajad,
a mozdulat, ha poharad szádhoz emeled,
és megfeszülnek rajtad a bársonyos erek.

Tovább...

Utolsó mosoly...

Szomorú mese egy hajléktalanról

Megtörték szívét a reménytelen évek,
elvitték magukkal arcáról a mosolyt,
aluljárók mocskában hogyha felébredt,
rádöbbent újra, hogy megint nem álmodott.

Tovább...

6667

Néhány gondolat a kivándorlóhoz...

Tudom, hogy régóta menni akarsz,
ülnél egy könnyebb világ trónjára,
mik lehetnének azok a szavak,
mit mondhatnék neked utoljára?

Tovább...

Itthon...

Ültem egy padon, és néztem a várost,
évekre megállt benne minden óra,
poros volt, megkopott, öreg és ráncos,
pont olyan, mintha el sem mentem volna.

Tovább...

7680

Mi lenne más...

Az égről reggel minden csillag megszökött,
most itt rejtőznek a harmatos fű között,
ha eljössz hozzám, gyere majd a réten át,
most száz tücsöktől szól neked a szerenád.

Tovább...

Nem ér a nevem...

A játéknak vége, nem ér a nevem!
Időm elfogyott, közeledik a part,
nem voltam én neked más, csak egy gyerek,
aki egy kicsit még játszani akart.

Tovább...

Idegen

Idegen lettél nekem, te Város,
már nem melegítenek fényeid,
egy pillanatra most még megállok,
zsebembe gyűröm múltam képeit.

Tovább...

6362

Levél Anyámnak...

Nagy idő ám ötven esztendő, Anyám,
az már majdnem egy egész emberöltő!
Elhordta földemet, távolban Hazám,
s belőlem sem lett, csak egy szegény költő.

Tovább...

6162

Szent tüzek

Ahogy magányos fekete égen
némán kerengő, apró csillagok,
kigyúltál bennem, s azóta égnek
lelkemben álmodó, csendes dalok.

Tovább...

Te legyél...

Csendes alkonyok tüze ég szememben,
hosszú telek súlya nyomja vállamat,
nézz rám, Kedves, még ugyanúgy szeretlek,
a szívem szerelmes dobbanása vagy!

Tovább...

7269

Minden percemen...

Hozzám bújtál, úgy mentünk csendesen,
szemedben fénylett ezer kis titok,
szellő muzsikált, és a réteken
épp akkor nyíltak ki a nárciszok.

Tovább...

Itt a tél újra...

Dermedő fákon, rezzenő ágon,
ásít a hajnal, ébredezik.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom