Gresa Erzsébet
Ébredés és álmodás,
egy végtelen út vár ránk.
Egy álom, egy ébredés,
ami élet vagy halál.
Halkan dobog a szív, ritmusra jár,
csendben tűnik a magány.
Lelket őrlő társas magány volt minden napom.
Arcod látom minden pillanatban,
hangod hallom szünet nélkül.
Megállt az idő, mint egy film, amit megállítanak.
Minden nap ajándék, minden pillanat a múlté,
és minden múlt az elmúlásé,
hisz csak volt.
Nem volt hitem Istenben!
Hogy miért? Nem tudom.
Talán mert nem értettem valójában, ki is ő.
Jégcsap volt a szívemen
lakattal duplán bezárva.
Jégcsapot melegséggel,
a lakatot dupla kulccsal te kinyitottad.
Ma megint elért az égi varázslat.
Lelkem a Lelki társát megtalálta,
és a lelki társam rám talált.
Ajándék az élet és te,
hogy miért, azt érzem.
Ajándék, mert már nem
hittem semmiben sem
Kereszt a falon az ágyam fölött,
hogy megvédjen.
Elgondolkodom, Istenem, mi a terved velem.