Gréczi Józsefné
Februári nap süt melegen,
a földből előcsal mindent, mi eleven.
Túl hamar jött ez a kikelet,
kételkedve figyeljük az eget.
Szeretlek
Hiába sodort el tőlem az élet,
Két karommal átölellek téged.
Keserédes mondatok,
Fájdalmas sóhajok
Kérlelőn néző szemek,
Szó nélküli kérések.
Hajnali fények
A képeken táncolnak,
Elmúlt éveket széppé varázsolnak.
Hold ragyog az égen,
És a csillagok,
Indul a Göncölszekér
Az égi utakon.
Hallgat az éjszaka
fekete csendje,
szerelmek fonódnak
szorosan össze.
Fenyőfa áll a szoba sarkában,
Díszes ruhába öltözött,
Némán áll, hátha eljönnek,
Kiket régóta várnak már.
Réka áll a tónál,
Meglesi, a vadkacsa mit csinál?
Fejen áll a vízben,
Lábai az égben.
Aranyszalaggal ékesítette
a reggel a felhőket,
aztán lassan felkúszott
a szalag az égre...
Sarkáig kitártam szívem ablakát.
Vártam, hogy berepül a kék madár.
De csak varjú károgott
Riasztó, rekedt hangon.
Ó, ha szellő lennék,
Hozzátok repülnék,
Hűs fuvallattal
Hajatok napestig fésülném.
Az élet szép
Szeretem a fényt,
szeretem a hangot,
mikor hajnalodik,
s rám ragyog a fény,
és madárcsicsergés ébreszt.