Gréczi Józsefné
Gyengéden átölelt
és megvigasztalt,
megnyugtatta fájón
remegő szívemet.
Lelkemnek sötét kis zugában
egy picinyke mécses
apró lángja pislákol,
csak a Hit tartja életben még!
Elérkezett Miklós napja, a sok
gyerek a Mikulást várja.
A csizmákat fényesítik,
az ablakokba ki is teszik.
Esteledik
Elfáradt a nap az égen,
Lehajtja fejét egy felhőre éppen,
Elsüppedt a párnái közt.
Hófehér menyasszonyi ruhába
öltöztek a fák,
rózsaszínűbe a nyoszolyólánykák.
Egy szakadt zsák vagyok,
mit az idő szétmorzsolt,
nem alkotok, csak rombolok.
Álmomban szerettél
gyengéden öleltél
álmomban becéztél
kedves szavakkal illettél.
Karácsony felé ahogy
Lépkedünk,
Szívünkbe reményt
Ültetünk.
Minden nap megfogadom,
De megtartani nem tudom.
Könny szememet nem önti el,
Értetek sírnom nem kell!
Februári nap süt melegen,
a földből előcsal mindent, mi eleven.
Túl hamar jött ez a kikelet,
kételkedve figyeljük az eget.
Szeretlek
Hiába sodort el tőlem az élet,
Két karommal átölellek téged.
Keserédes mondatok,
Fájdalmas sóhajok
Kérlelőn néző szemek,
Szó nélküli kérések.
Hajnali fények
A képeken táncolnak,
Elmúlt éveket széppé varázsolnak.