Gravest Rosemary
A hely egy távoli világ,
Fű sem nő, nemhogy virág.
Nem teremtetett semmi,
Nem szól soha senki.
Fúj a szél, fázom,
Esik az eső, ázom.
Messze hagytál, félek,
Gyere vissza, kérlek.
Álom, valóság, ébredés,
Hajszolás, vágy, tévedés.
Hazugság, erős félelem,
Reszkető, akaró lételem.
Mi van vele? Megkérdezném,
Nem is ismer, nem tudja, ki vagyok.
Egyszer bizony, igaz, elmesélném.
Megmondom, mitől vagyok.
Messze mentél,
S én maradtam.
Messze - már nem is látlak,
Sehol vagyok, csak várlak,
Mondd, visszajössz.
Láss, gyere, állj elém,
Mondd,
Soha nem voltál enyém.
Hiába várlak már, feledtél,
Tagadd, talán szerettél.
2016 december 31
Suttogás, félszeg óhaj,
Pillanat, csendes sóhaj...
Keresett jelen, elveszett múlt,
Emlékek közt pillanat tévedés,
Lángban égve darabokra hullt,
Gyötrő, hamis feledés.
Hagyj, üldözz és kerülj
Hagylak, üldözlek, kerüllek
Messze menj, menekülj
Fuss, szaladj, ne tétovázz
Eltűnve némán,
Keresve szótlan,
Hallgatni néhány
Elfutott szóban.
Meglehet,
Elfelejtve, mintha nem volna
Kérdezve, majd néma nem szólna.
Elküldve magát, hitét megalázva,
Értékét tovább adva, meggyalázva