Gravest Rosemary
Keresett jelen, elveszett múlt,
Emlékek közt pillanat tévedés,
Lángban égve darabokra hullt,
Gyötrő, hamis feledés.
Hagyj, üldözz és kerülj
Hagylak, üldözlek, kerüllek
Messze menj, menekülj
Fuss, szaladj, ne tétovázz
Eltűnve némán,
Keresve szótlan,
Hallgatni néhány
Elfutott szóban.
Meglehet,
Elfelejtve, mintha nem volna
Kérdezve, majd néma nem szólna.
Elküldve magát, hitét megalázva,
Értékét tovább adva, meggyalázva
Kereslek, nem látlak már,
Nélküled oly üres a ház.
Fények, pompa, csillogás,
Otthon melege, színes villogás.
Csak a zaj, csak a némaság,
Minden felejthető léhaság,
Csak a csend, s csak a zaj
Elmúlandó, s apró sóhaj
Akartam,
S akarom most is talán,
Mennem kell
Egy átvirrasztott éjszakán,
S most is, de feladom,
Mennem kell,
S magamat megadom.
Erős szakító akarat
S megrendült bizalom
Fenn szárnyaló madarak
S a méreggel teli italom
Törölném s eltemet,
Eltemetve elveszek.
Elveszve is létezek,
Feledném, s nem lehet
Eső mossa el, áztatja
Úton megtapadt sáros porát,
Eltűnve róla
Emlékek megfakult lábnyomát.
Egy akarat, egy fénylő képzelet.
Szikrázó Nap, egy viharos felhő,
Egy kulcs, s megoldási képleted
Hurrikán vagy egy nyári szellő.
Nevetés, félelem s öröm,
Hiúság, megvadult fájdalom,
Támadó, rejtőzködő közöny,
Eltemet, s lassan ráhagyom.
Unom a zavart, vágyom a csendet.
Mennem kell, most el kell, engedj.
Unom az érzést, s vágyom az életét.
Taposva gyűlölt szemét szégyenét.
Fülemben cseng egy dallam,
Némán ordító, hamis szavad,
Utolsó mondat, üvöltő, halkan
Elmossa, s hitte, s mindent tagad.