GothicPunk
Barátként kezdtük, testvérek lettünk
Mondj, amit csak akarsz,
Nekem ő a testvérem.
Ő az, ki mellettem állt,
Ha én voltam veszélyben.
Szerelemre vágyakozva
...Akár egy kis égi fény.
A szerelem tüze ég,
Társul hozzá a remény.
És a büszkeség
Ilyen ez a rockerlét,
Nekünk ezt szánta az ég.
Ezt szánta, hisz nem félünk,
Célok, álmok, ezért élünk!
Haragszol? Vagy már nem?
Emlékszel, mi ezek voltunk,
Ami közös, csak a múltunk?
A jövődben tán e név nem áll,
Vajon neked ez számít már?
vagy csak elmélet?
Hogy mi is az élet,
Tán csak egy elmélet?
Melyben jelen van személyed...
Van egy dolog, mi nem bánt,
Az egy hangszer, egy gitár,
Hat húros és akusztikus,
Most már személyre szabott.
Te talán nem...
Nevedet hallva emlékszem...
Gyönyörrel emlékszem...
Talán csak felidézek mindent...
Minden veled töltött percet!
Az egyetlen
Emlékszem rád, tudom, ki vagy,
Te is tudod, ez az ember el nem hagy.
Melletted végig, ezt ígértem,
Élve vagy halva, de mellőled nem megyek el.
Aki érdekel
Elestem és széthulltam,
Talpra állni nem bírtam.
Majd jött egy szép lány,
Ki végül mellettem állt.
És senki más
Tegnap ismét láttalak,
Bár feladtam a reményt...
Egy olyan lány, mint te,
Rám csukott szemmel se néz...
Jó sokszor a hónapban
Te vagy az, ki megjelent álmomban,
Te vagy az, ki üldöz mosolyával.
Te vagy éjszakámban a fény,
A legnagyobb sötétségben a remény.
Áldás-e a gondolkodás?
Inkább átok és semmi más.
Fájdalmas a búcsúzás,
De a jövőben tán vigasz vár.
Égkék
Gyönyörű szemed óceánkéken ragyog,
Mikor meglátom, a szívem nagyon dobog,
Láttam szemed kékségét és szád mosolyát,
Ez hozta el nekem a harmóniát
Csakis hozzád...
Élem nyomorult kis életem,
Nem félem "egyetlen Istenem",
Nélküled járom a várost,
És rajtad kívül nincs más most,
Aki énrám változást hoz