GothicPunk
Fájdalmas a halál igazsága, mégse kell az élet hazugsága
Az élet csak hülyít, hogy szép,
De a halál által mutatott kép...
Az a valóság, ami nem túl szép...
Bárcsak tudnád, hogy mi a tét...
Az élet nemcsak méreg,
Vannak benne szép részletek.
Ha hiányukra gondolok, reszketek...
Vágjátok le láncaim...
Félelmeim, eresszetek...
Egy csillagos este történt,
Volt egy koncert, te és én...
Voltunk ketten és a tömeg,
Az értelmetlen, szürke népek.
Köszönöm neked, anya,
Hogy embert neveltél belőlem,
Álmodozó kisgyerekből
Gondolkodó felnőtt lettem.
Köszönet
Van egy személy e világon,
Az Istentől kapott védőangyalom.
Távoli barát, messze innen,
De rólam megfeledkezni képtelen.
A lány az életemben
Van egy lány az életemben,
Ő a fény a sötétben.
Ragyogó, szép, akár egy csillag,
Mindig ő az, ki reményt ad.
Barátként kezdtük, testvérek lettünk
Mondj, amit csak akarsz,
Nekem ő a testvérem.
Ő az, ki mellettem állt,
Ha én voltam veszélyben.
Szerelemre vágyakozva
...Akár egy kis égi fény.
A szerelem tüze ég,
Társul hozzá a remény.
És a büszkeség
Ilyen ez a rockerlét,
Nekünk ezt szánta az ég.
Ezt szánta, hisz nem félünk,
Célok, álmok, ezért élünk!
Haragszol? Vagy már nem?
Emlékszel, mi ezek voltunk,
Ami közös, csak a múltunk?
A jövődben tán e név nem áll,
Vajon neked ez számít már?
vagy csak elmélet?
Hogy mi is az élet,
Tán csak egy elmélet?
Melyben jelen van személyed...
Van egy dolog, mi nem bánt,
Az egy hangszer, egy gitár,
Hat húros és akusztikus,
Most már személyre szabott.
Te talán nem...
Nevedet hallva emlékszem...
Gyönyörrel emlékszem...
Talán csak felidézek mindent...
Minden veled töltött percet!
Az egyetlen
Emlékszem rád, tudom, ki vagy,
Te is tudod, ez az ember el nem hagy.
Melletted végig, ezt ígértem,
Élve vagy halva, de mellőled nem megyek el.