Gősi Vali
Alszol
Maradjon tiéd az álmod
Vagy add a téged
Őriző óvó szemeknek
Még fáj a csönd.
A búcsú némasága
időtlen álmodásba zárta
az emlékeket,
de néha zavaros, szürke áramlatokban
megvesztegethetetlen rémálmokként
örvénylenek,
kering velük a rettenet...
Álmodom veled
ha eljönnél
nem tudom mit mondanék neked
reménytelen az élet itt
leírhatatlan
káosz és sötétség ma a világ ura
és valami könyörgő halálhangú
erőtlen tavasz-szonáta az újjászületés dala
s ha rám zuhan néha hirtelen a fénytelen éjszaka...
Derengő sóhaj a táj, a lét,
mintha távoli boldogság után vágyón...
Mintha az örök fénybe
lépett volna anyám azon az éjen
rohantam felé kifulladva
talán utolérem
de eltűnt hirtelen az égbolt
különös tükrében
Ha azt hiszed, hogy bárhol a világon
nem érzed majd, hogy minden elveszett,
ha sok hűtlen hitszegő hamis árnya sző
csalárd álmokat árva szíved felett,
űzd el az álnokot, hívd a tiszta fényt,
mit ringó lámpabura vet otthon föléd.
Hogy mi a boldogság,
már nem kérdezem.
Régóta elég nekem
a remény, az emlékezet,
és minden újjászülető tavasz.
Pasztell-selyemben ébred a város;
könnyű hullámzás a hajnal melege.
Sóhajos utcákon fénylő, vén kövek
jajonganak ma lépteink nyomán,
kőhidak alatt bujkáló szelídült vizek
találkoznak, suttognak sejtelmesen,
és álmos boltívek, csillagéjből nyúló
kupolák, templomok, terek...
Éveket hagytam eltűnni a felejtés ködében
fagyos hajnalokon és éjszakákon átvacogó
szerelmeket
amelyek kevésnek bizonyultak álmaimhoz
és gyáván elosontak...
Kicsi Kincsem, Boldogságom,
épp` ma vagy egy éves... -
s azon a nagy, fényes tálon
szomorú a béles...
fénybe zárt
álmok ébresztenek
erőtlen csillagok hullnak körém
míg lassan kiviláglik az ég
felsírnak a nedves földből kiremegő
vacogó zöld füvek
bódultan tápászkodnak
a fény felé...
Nem volt kényelmes,
ringó hintaszéked,
a nyikorgó,
vén kerti pad volt
nyár-esti menedéked.
Csendemet szú percegése
sem töri meg,
ha becéző bársonyán
szelíd üzeneted
- mint selymes kezed -
megsimít, anyám.
mintha
a szerelem...
mint ha a féktelen
boldogság beteljesül
ebben a mélységben
csak a csend
csak az ámulat
csak a béke él...