Gősi Vali

Gősi Vali

Született: 1954. május 29.

Népszerűség: 264 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A házak újra élnek

Azt mondtad: gyönyörű a hajnal.
Reggel a pirkadat fáradt szemét lassan lecsukja,
és újjászületik egy gyermek szemében.

Tovább...

Tudod-e?

Mitat Çibuk: Bilir Misin

Tudod-e?
Emléked megfakult szememben
Özönvíz sodort tőlem messzire
Életem azóta sötét színtelen
Mint napfény nélkül a természet.

Tovább...

Gyere, ölelj át

Mitat Çibuk: Gel, saril bana

Ölelj át, illatod áradjon szét bőrömön,
Tárulkozz ki, mint tavaszi pillangó,
Puha kezeddel barangold be testemet,
Ne hunyd le szemed,
Oldozd fel bennem a félelmet,
Hogy rideg szentélyből kihúzó denevérek
Látványa ne riasszon többé!

Tovább...

Széthullt gyöngyök

Mitat Çιbuk: Yalpalayan inciler

1.
Érkezésedre felragyog a város
Kezed fehér
Ajkaid rózsásak
Itt a kezem
Tartsd a tiédben
Szorítsd akár egy gyermeket
2.

Tovább...

Suttogó áhítat

kék-ezüst májuson álmodom veled
méz-illatú ölelésedbe burkolózom
hófehér falak közt imbolygó
árnyékod nyomán
suttogó áhítat szól hálaimád
értem
másokért
holt lelkekért...

Tovább...

Te vagy

te vagy mindörökké
a kikötő felé haladó hajó nyugalma
te vagy
titkolt szenvedélye a kalandozóknak
te vagy a távozás
- az örök lehetetlen -
szeretek eltűnni mélyen a szemedben...

Tovább...

Áradó

Vigasztaló nővéremnek

Egy érintés mi simogat
barkán ha pelyhek bomlanak
kő alól leskődő bogarak
rejtőző könny ha felszakad
félszeg mosolyon átszalad
egy emléket hozó pillanat
megérinti az arcodat
folyó-fodorhoz őz szalad...

Tovább...

és fény simult

és fájt a csönd
a búcsú némasága
különös hallgatásba zárta
a teaillatot

Tovább...

Angyallá vált barátnőmhöz

Hiába várom, hogy egyszer még
felhívsz, halk szavad elér,
és visszatér a remény, hogy mégis élsz;
csak a csend süvít, halott a Fény.

Tovább...

A tavasz misztériuma

Nézem a tájat
a rügyeket ringató fákat
a tavasz elé térdelek
ég felé küldöm hálaimám
hogy megélhetem még
e sejtelmes feltámadását a világnak
e fenséges újjászületést
amint lágyan rám hullatja...

Tovább...

Szárnyaszegetten

"...hogy őt, az embert, a lényt, a fényt,
fázó gőgjében meg ne lássák,"
szárnynak magára terítette
vágyait rejtő éjpalástját...

Tovább...

Szélvihar jött

"Akkor egy szélroham jött veszekedve
És bevágta az ajtót."
Emlékszem, korán tavaszodott,
de hűvösek voltak még az esték.

Tovább...

Hóesésben

mi mást tehetnék e fénytelen éjben
elfogadlak már végleg társamul
kapaszkodom beléd
megyünk a hóesésben
eltűnni tanulunk e néma ébrenlétben

Tovább...

Féltelek

Bársonypillájú csöndünkre mára
ráterült a világ súlyos, süvítő némasága.
Az emlék még visszaűz a régmúlt világba,
amikor beszédes volt szelíd tekinteted,
de meghitt hallgatásaink helyett
óriásra nőtt lepkék táncolnak
a fejünk felett - hatalmasak,
akár a kék hegyek - és én féltelek...

Tovább...

Túlélés

ez is egy átlagos nap csupán
tél végi gyakorlat a túlélésre
amikor néhány kiüresedett
immunhiányos délutánon
átvillan a tavasz és egy régi nyár...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ