Gina Csizmazia
Hosszú, sudár mogyoró,
Kerítésnek éppen jó.
Az őszi szél megtépázta,
Sárban van már lombruhája.
Időn és téren
Innen és túl,
Ahol az elme
Nem tudatosul,
Ahol megszűnik
Az idő és tér,
Ahol a fáradt
Elme pihenni...
Minden egyes hajnalon
Megszólal a kakasom.
Kukurikú, ébredj fel,
Itt van, itt már a reggel!
Nyolc a szótag itt a sorban,
Öt sor legyen egy versszakban.
Legalább négy versszak legyen,
És a versenyt biztos nyerem.
Hajrá, hajrá, biztos nyerem!
Torkos volt a kisegér,
Minden lukba belefér.
Csábítottak illatok,
Orrom után indulok.
Itt van a tél, itt van újra,
Örül neki Pista, Gyurka.
Szürke égből hó is esik,
Örvendeznek most a kicsik.
Lágy és édes dallamok
vibrálnak az éterben.
Szerelmetes sóhajok
születnek a lelkemben.
Szép, fehér, havas a táj,
Hópihécske vígan száll.
Villanyfényben táncot jár,
Nézi őt a holdsugár.
Hát eljött végre december,
Ő a legutolsó "ember".
Eljött véle Hóanyó,
Puha párna, takaró.
Hegyek között, völgyek között van egy kedves hely,
Állítólag itt élt egykor a szép Loreley.
Itt élek ma én is vígan,
Rólad szól e kedves dallam,
Te szép Loreley,
Kedves Loreley.
Dolgoztam, éltem, szerettem,
Tettem a kötelességem,
Tettem mindig a dolgomat,
Megérdemlem a nyugdíjat.
De csinos vagy, kicsi lányka!
Jó ez a nagy piros táska,
Meg a sál a nyakadban,
Szép vagy, szép vagy, megmondtam.
Költözik a hivatal,
Üres lesz a ravatal.
Elmegy innen, aki él,
Aki jobbat nem remél.
Melegfront és hidegfront,
Terajtad ez sokat ront.
Fájhat tőle a fejed,
Fájnak az ízületek.
Kis csónakom eloldottam,
Álmok taván ringatóztam.
Felhőfátyol volt a díszlet,
Mögüle a Hold is fénylett.