Gina Csizmazia
Én vagyok a hagymácska,
Ruhám rőt szín kabátka.
Szeretnek az emberek,
Ezt sohase bánják meg.
Messzi erdők rejtekén
Élt egy kapitális bika.
Amit hordott a fején,
Az maga volt a csoda.
Délben még forró a napsugár,
De a hajnal olyan hűvös már.
Este hamarabb sötétedik,
A reggeli fény késlekedik.
A Szaturnusz holdja
Ez a bolygó csoda,
Tudja a Föld fia
Az Enceladusra érve.
Körülölel lágyan a tó,
Csendes vize nyugtató.
A sok hullám fodrozó,
A víztükör csillogó.
...Gyönyörű a kalapunk.
Nyakunkon egy szép gallér,
Hosszú ruhánk földig ér.
Hold fénye csillan ezüstös lágyan,
Egy boldog óra veled - a vágyam.
Vágyam az álmom, álmom a vágyam,
Két karod ölel forrón és lágyan.
Piroskának gyöngy mosolya,
Kicsi testén piros ruha,
Fején piros, pöttyös kendő,
Igazi kis tündérke ő.
Nyár van, nyár és forró napok
Mackó Melcsi mindig morog.
Téli bundám levetném,
Szellősebbre cserélném.
Csigabiga nagyot gondolt,
Megunta ő ezt a dolgot.
Nincs itt semmi izgalom,
Hangulatom feldobom.
Erzsébeten hallottam,
Ha elmentem, battyogtam.
Aki elment, visszajöhet,
Ott egy néni felénk tipeg.
Földünk bozontos fején
Égi sugárkoszorú.
Száz fénycsóvát külde felém,
Mégsem vagyok szomorú.
Lebegek a semmi szárnyán,
Az életem csak szivárvány.
Elfújja az első szellő,
Köd gomolyog, jön a felhő.
Fának gyümölcs, te édes,
Piros színtől kényes, fényes.
Számtalan és sok-sok ezer,
A napocska körbeölel.