Gerics Eszter (Blue Sky)
Hidegrázás ajkaid láttán,
a forróság feléget mindent,
s megfizette busás árát,
hogy titokban csak téged figyel.
Együtt eveznénk a folyó vizén,
De vajon fognál te is lapátot?
Látnám közelről a szemed színét,
Szeretőt találtam, vagy barátot?
Messze jár minden elképzelés,
mintha sosem létezett volna.
Egy sóhajjal úszik el a lehetetlen,
mit egykor édes célnak mondtak.
Forogni kezd velünk a világ,
egy nap a mennyben, egy a pokolban,
egymás után jönnek a napok,
s minden tettünk egy nagy csokorban.
Hamis és csábító szálakból fonja,
mintha bármi értéke lenne.
De csakúgy, mint korábban, eltűnik,
s csalódás lobban helyette.
Milyen szavakkal hívnád az árnyat,
amely gyengéden simogatott,
majd szép lassan a köd falta fel,
s már mindene iszonyatos?
Lábak kopogása csak halálhírt hoz,
s fekete boríték takar minden életet,
mégis erőszakos nevetés hallatszik,
hogy alaposan takarjon minden kis érdeket.
A múlt, mint hibás betűk, szörnyű
hibát mesélnek, s mint rothadó...
Túlkoros dac
Hideg csempék, szűk folyosó,
minden ismerős, mégis idegen,
s suttogó üvöltés az éjjel takarója,
melyben feszülnek gyenge idegek.
Árulásba bújtatott igazság,
mintha távolabb lépne minden,
s talán másokat védelmez, óv,
mégis a szeme jégtől hideg.
...régóta elhúzódó vitát folytatnak.
Egy takaróba vonna, mint félős gyermeket,
míg a víz hullámai gátat bontanak.
Azon az éjjelen
egymás útjában
csak mi voltunk ott,
mások húrjában.
Szomorú szavaidat hallván már többé
Egy könnycsepp sem érted gördül.
Nagy Illúzió
Kegyvesztett lett a hatalmas király,
ki szívem trónján foglalt egykor helyet,
mert koronát tettek a fejre, mi nem bírja,
hogy gyengéden fogjon egyetlen kezet.
Valami, valami mindig bójákat rak,
s a távolság csak egyre nagyobb,
mert nem lépsz át rajtuk könnyedén,
csupán elfordulsz érzelem-vakon.