Gazda Vivien

Gazda Vivien

Született: 1993. augusztus 22.

Népszerűség: 37 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csak ne nézd mindig a felhőket

Azt mondták neki, hogy:
Nyugodtan felnőhet,
Nem lesz semmi baj,
Csak ne nézd mindig a felhőket!

Tovább...

Koros tenyészet

Térden csúszva a lelkemet dobtam eléd,
Kiabálhattál volna egy kicsit jobban,
nem voltam a szép szóhoz szokva.
Senki sem érthet,
magam kaparom éppen,
utánad égtem el.

Tovább...

Ostoba falak

Meghal a Nap minden este,
nézem, ahogy elenyészik, elszivárgott,
épp, mint a füst a számból.
Némi vigaszom,
a többit rád hagyom,
nem nyomom már magam agyon,
pici ház, pici terasz, bolyongás az udvar.

Tovább...

Húsdaráló szív

Húsdaráló most a szívem,
Kitépem, nem kíméltem,
Grammokban ezt is kimértem,
Csitul majd, nagyon remélem.

Tovább...

Legszebb szellőm

Folyik a nyálam, fújja a szél,
Levegőben táncol
sok halott levél.
Ha gyöngyök dalolnának a faágakon,
rád hányom a bánatom.

Tovább...

Felhőt szeretni

Holdvilágban
Csüngtem még az ő fényében,
S lám, a kedvenc felhőm
Viharrá vált, azt hittem, szellő, mi simogat,
De maga az édes iszonyat.

Tovább...

Vénámban lüktető alakod

...szüntelen zaklatom,
kivakarhatatlanul
magam megadom,
ahogy csended hallgatom.

Tovább...

Vihar

Közönyöm tekerem be tréfából,
hidegben áll, összevissza téblábol,
falakat épít törött téglából.
Kiszökött a levegő ebből a légvárból,
kiszakadni nem tud berögzült sémákból. Mosolyog, mégis az érzelem mind másolt,
gödröt ások, belefekszem,
lépcsők a sarkon,
már mind megfejeltem.

Tovább...

Mi feszíti az idegem

Lábujjhegyen állni egy billegő széken,
kiabálás, ugyan én ebből sem értem.
Játszom az áldozatot, ez a kedvenc szerepem,
éppúgy szeretem, ha igazán megszenvedem.

Tovább...

Beton

Elnyűtt lélek védekező mechanizmusa.
Képlékeny a képlet?!...

Tovább...

Két világ

Semmi több nem voltam,
Csak egy mocskos vászon,
Ha illik rám egy szerep, jól eljátszom.
Benned valami valódit láttam,
Tőled kellett egy lökés, pont ennyi,
S szabaddá váltam.

Tovább...

Kár

Már amúgy is mocskos vásznamra
öntöttél még több festéket...

Tovább...

Hamu vagy

Összemosódik a valóság, ahogy belemar a képzelet,
Nyárízű hazugság vagy, én meg csak színlelek,
Ne hidd, hogy lemosom magamról a magányszagú lényedet,
S még mindig megtalálhatsz térden kúszva, darabokban,
Nem várom, hogy összerakj, én se mentem meg a sörtéd énedet...

Tovább...

Szabadságról álmodom

A napló

Éjszaka szabadságról álmodtam, betöltötte a teret.
Lehetne már ennél is szánalmasabb,
megrágtak, aztán kiköptek, de talán pont erre vagyok jó,
használnak és ellöknek. De úgy hiányzol, édes szabadság.

Tovább...

A bőrönd

Örökké ráncolom homlokom, és közben barna szemem úgy tekint le rád,
Mintha két kezedben hordoznád a jövő fényes csillagát.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom