Gani Zsuzsanna

Gani Zsuzsanna

Népszerűség: 368 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Egy csokor őszi szimfónia

Leeresztette dunna - takaróját,
hallod, alatta bús szimfónia zokog...
Fájdalmasan nyögnek a fázó fák,
lassan a kemény tél is itt topog.

Tovább...

Szívemben még nyár van

Sápadt a Nap, könnyezve búcsút int,
fagyos az éj és nyirkos a reggel.
Összébb húzom jó meleg takaróm,
az ágyból, jaj, nehezen kelek fel...

Tovább...

Átölelem a vén, öreg tölgyfát

Ficánkolnak a színesre megfestett levelek,
zizegnek, zörögnek, ahogy a haragvó szél megfújja,
sugdolóznak egymással a vidám, forró nyárról...
a vén, öreg tölgyfát átölelem önfeledten újra.

Tovább...

Halottak napjára

Hol jársz gondolatban,
kedves kis krizantém?
Könny csorog arcodon,
engedd, letörölném! -

Tovább...

Ismét itt az ősz

Ismét itt az ősz, peregnek a levelek,
magamba roskadok, mint mindig ilyenkor.
Nem félek az elmúlástól, a lét része...
Gondolatban hozzád, a sírodhoz olykor,
rőt levéllel a szél szárnyán, útra kelek -
Megszólítlak, megkönnyezlek drága vándor.

Tovább...

Bánatosan könnyezett

Bánatosan könnyezett a szürke felleg,
Oly szomorú volt, csüggedt és magányos.
Sziporkázóan virgonc társát kereste,
Ki oly ragyogó, bársonyos, bolondos.

Tovább...

Búcsúzás

Láttalak egy pillanatra alkonyatkor,
Elszökelltél egy szempillantás alatt...
Ahogyan az idő is, mint a villám...
Szép volt, mikor éjből a hajnal kihasadt.

Tovább...

Simogat az ősz

Sírnak az elszáradt levelek,
Levélből sző takarót a szél.
Szikkadt, aszott a tarka avar,
Hallod, az erdő búsan mesél!

Tovább...

Emlékszel?

Emlékszel arra a szép, forró nyárra?
Sziporkázott a nap a mélykék tavon,
Melyen csónakáztunk: csak te meg én,
Szívemben él a vadregényes vadon...

Tovább...

Mintha megállt volna az idő egy pillanatra

És mintha megállt volna az idő egy pillanatra...
Néztem, ahogy megcsillant a napsugár az ormokon,
A mézízű szőlőtőkén időzött egy szusszanatra,
Lábam, mintha gyökeret vert volna... még álmodozom.

Tovább...

Vajon mi lehet az erdő titka?

Felébredt a természet: az erdő,
Trillázástól visszhangos a mező.
Halkan, puhán lépkedek a réten,
Kecses kócsag táncot lejt az égen.

Tovább...

A természet hangja

Citerál a szél a szikkadt rét fölött,
Harsog a hárfa húrja bánatosan.
Pattog a tűz a csobogó pataknál,
A nyár már elvonul alázatosan.

Tovább...

Fundoklia ősszel

Megunták az erdő fái zöld színüket,
Színes jelmezt öltöttek magukra...

Tovább...

Kánikula

Tombolt a virgonc, a büszke nyár,
Virágba borult a rét, a határ.
Perzselt, szórta szét a sugarát...

Tovább...

Búcsúzik a nyár

Még egy utolsó táncot lejt a napsugár,
Utoljára megcsillan tó tükrében sugara.
Aztán ásít egyet, sóhajt, s a kapunál
Búcsúzik az emlék, a lobogó láng s mosolya.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom