Gani Zsuzsanna
Nálunk járt látogatóban a nyár,
Áldott volt, békés, oly kedves fészek.
Lángolt lobogó aranysugara,
Uh, de csillogott, mint az ékszer.
Nekünk hangolt egy aprócska madár,
Ki valós volt, hálás - s még éber.
...vadonélők rovására nő a haszonállat:
...ketyeg...
becsüld.
Csönd van, csak a levél lélegzik,
szél kergeti a fellegeket az égen.
Sötét van, egy csillag se pulzál...
Egy szerelmes rigó nótára fakadt,
szerenádot adott a szilvafa alatt.
Ezernyi szem és fül csöndben hallgatta,
majd elkezdődött a virgonc szilvacsata.
Ma reggel nekem dalolt a nyár,
arany kürtjét fújta a napsugár.
Tücsök cirreget hozzá vígan,
fán Ámor feszített büszkén íjat.
Álmodtam.
Álmomban vitorláson siklottam.
Lágyan hullámzott a tó, mint a selymes fű,
aranyhalakkal fogót játszottam.
Ó, csodás Kárpátok,
lenyűgöző, agg bérceid,
kultúrák, vallások,
nyelvek, viharvert népeid
A dombtetőn megtalált az alkony,
gyorsan és szótlanul jött, megvallom.
A felhők narancs-vörösben úsztak,
bíborban és bársonyban búcsúztak.
Nézd! Előttem vérpiros pipacsmezőt,
mögöttem aranysárga gabonát
lenget a szél, hirtelen esőt csorgat
a felleg, érzed a nyár-aromát?
Pipacsmezőn révedt a tekintetem,
Napsugárban fürdött a Szent György-hegyen.
Gyönyört árasztott bőségesen,
ringott, mint hajó a tengeren.
Mily szépséges ez a nyár,
a patakcsobogás,
gondtalan álmodozás,
csicsergő kismadár.
A szobában csönd van, pedig még az
új szomszéd kis kakasa is alszik,
kert már ébredezik, a zöld lombon
fekete rigó füttye hallatszik.
Tudom én, hogy nagyon sok a munka,
pénz is kell, sőt lyukas a ház zuga -
De hát nekem ez akkor sem fontos!
Nézzétek, friss csokrot szedtem nektek
a tarka rétről! - Most segíthetek,
apukám? Nem vagyok én porcelán!
Fák közt bukik le a Nap, pihen a szél,
egy kismadár épp altatódalt fütyörész.
Horizont már narancs-lilában alél,
fények közt ábrándot ringatva gügyörész.
Száll a lepke hófehér lepelben,
nézd, én olyan boldog vagyok.
Nefelejcs hever lábaim előtt
a mezőn, hol a Nap ragyog.