Gani Zsuzsanna
Egy aprócska, zöld fürge gyík
egy kövön sütkérezett.
Nem vettem észre, ámbár
rám nagy szemet mereszthetett.
Hallod a szél zúgását a fák közt,
hallod a levelek susogását?
Hunyd le szemed, a táj hangszeren játszik.
Hallod a kis patak csobogását?
Szél fútta a jó Gulácsi bércet,
a sok tőke jólétet teremtett.
Minden egyes fürt, miket leszedtem,
oh, nagyobb volt, mint mindkét tenyerem.
Kirándultam egyet az északi parton,
Balaton bája, mint mágnes, odavonzott.
Festői tó tükrén a hetyke vitorlás
kacagva, vígan siklott, árbocot bontott.
Jön már sebbel-lobbal nagy sietve,
nyár megy egy időre számkivetve.
A fény fürdőzik hulló aranyban,
szél kacarászik a rőt avarban.
Tekintetem merengett a szép völgyön,
fázó csíz gubbasztott az árva tölgyön.
Hófátyol ölelte keblére némán,
békésen szunnyadt a végtelen sétány.
Beléptem a tanösvény kapuján,
ballagtam az ébredő tavasz után.
Sziklagyepes réten haladt utam,
mellettem kis méhész gyurgyalag suhant.
Estélyiben lépkedsz felém,
letérdelek lábad elé.
Elkápráztatsz színeiddel,
küszködök a könnyeimmel.
Melegszívű, árnyas lombok,
Nap rajtatok szirmot bontott.
Fészkében egy rigó kiált:
milyen békés itt a világ!
Nézd, hogy hömpölyög a beérett búza
a káprázatos déli napfényben,
a csodaszép, délibábos Alföldön
dalra fakadva gyűjtik kévékbe
Kávém ittam épp ma reggel,
nagyon jó volt már a kedvem.
Ki-kinéztem ablakomból,
töltekeztem mosolyodból.
Reggel hajóra ültem, épp dagály volt,
sarjadt a fű, a rügy, úgy elvarázsolt!
Enyém volt az ég, a föld, nem volt határ,
vállamon dalolt egy kedves kismadár.
Átsuhantam szellő szárnyán,
pikk-pakk, mint a gondolat.
Itthon hagytam zsákba tömve
minden egyes gondomat. -
De jó megint újra látni, július...
Pszt! - ily szépet még nem hallottam sohasem,
dalol nekem egy apró fülemüle,
s lám, ragyogó, zamatos a rózsakert.
...balkonon vörös muskátli virult.
Vonzotta tekintetem, kacsintott reám,
e nyugalom a lelkemhez simult.