Gani Zsuzsanna
Rőt falevelet fontam ma hajamba,
volt benne narancs, vörös és okker.
Ahogy pergett lefelé a vén rozsdás,
vele hullt elém a bőségkoffer.
Úgy érzem, valahogy
más ez a reggel.
Bár süt reám a Nap,
de már csak keggyel.
Kértem én bátorságot,
és még jószerencsét az útra,
ám ha a sors közbeszól,
nem futotta volna búcsúra.
Ahogy ültem ott kint a padon elmerengve,
kicsit megborzongtam, mert jött a szél sisteregve.
Ekkor a fénylő Nap gyengéden rám mosolygott,
átölelt, majd megcsókolt és féltőn megsimított.
Lassan ködöt lehel a táj,
szomorúan búcsúzik a nyár.
Könnyekre fakad a felleg,
lázasan csillog türkiz szeme.
Csak görgött, görgött lefelé a lejtőn,
egyszer csak megállt, s szétnézett révedőn.
A hosszú úton a színe megkopott,
érző szíve, tiszta lelke megrogyott.
Ó, mondd, hogy hol vagy, nyár,
te vonzó vándormadár!
Hol van ezer színed,
friss illatod és ízed?
Pszt, hallod ezt az édes dallamot? -
Egy kismadár odafent csacsog.
Jókedvvel köszönti a Napot,
buzgón szórja a reménymagot.
Nálunk járt látogatóban a nyár,
Áldott volt, békés, oly kedves fészek.
Lángolt lobogó aranysugara,
Uh, de csillogott, mint az ékszer.
Nekünk hangolt egy aprócska madár,
Ki valós volt, hálás - s még éber.
...vadonélők rovására nő a haszonállat:
...ketyeg...
becsüld.
Csönd van, csak a levél lélegzik,
szél kergeti a fellegeket az égen.
Sötét van, egy csillag se pulzál...
Egy szerelmes rigó nótára fakadt,
szerenádot adott a szilvafa alatt.
Ezernyi szem és fül csöndben hallgatta,
majd elkezdődött a virgonc szilvacsata.
Ma reggel nekem dalolt a nyár,
arany kürtjét fújta a napsugár.
Tücsök cirreget hozzá vígan,
fán Ámor feszített büszkén íjat.