Gani Zsuzsanna
De jó megint újra látni, július...
Pszt! - ily szépet még nem hallottam sohasem,
dalol nekem egy apró fülemüle,
s lám, ragyogó, zamatos a rózsakert.
...balkonon vörös muskátli virult.
Vonzotta tekintetem, kacsintott reám,
e nyugalom a lelkemhez simult.
A falu szélén áll egy apró ház,
vályogfalú, szalmatetős óság,
lián óvja, mint tüske a rózsát.
Hát, megérkeztél te is,
rügyet bontó március?
Hallod, hogy fenn a fán zeng
a kedves kis lírikus?
Hogy mit kívánjunk a csillagok felé?
"Ne legyen katasztrófa az egész Földön."
"Hogy senkivel se történjen semmi baj."
"Ne szemeteljen senki", szép legyen, örök.
Ha júniussal végre
az ifjú nyár megérkezne,
virágok tüllszoknyája
táncuk közben meglibbenne.
Májusi fényben ragyog a világ,
tündöklik a réten oly sok virág.
Zamatos szagú hársfa csalogat,
fűz-síppal fújja édes dalomat.
Ez a nap is elérkezett
zamatos illattal,
ma fülemüle ébresztett
lenyűgöző dallal.
Épp óvodába indulok,
de, ó, jaj, nagyon izgulok!
Csak édesanyával merek,
félek, senkit se ismerek.
Aggódón suttogott a csend,
oh, tapintani lehetett.
Csillant a gyémánt a Földön,
kinccsel tömtem meg zsebemet.
Reggel felkelek,
oviba megyek.
Délelőtt játszom,
vár a báb s számok.
Némán jártam, keltem erdőn, mezőn,
a fák tej s koralltüllben pompáztak.
Szépségesek voltak, mint az álom,
rajtuk a napsugarak kongáztak.
Édes, kedves nagymamikám,
eljössz hozzánk huszadikán?
Olyan régen láttalak,
éjjel, nappal vártalak.
Tipeg-topog drága mamám,
olyan nagyon öreg.
Dibben-dobban az én szívem,
olyan jó, hogy itt van közel.