Gacsal Márk
Kérted, hogy maradjak még, de érzem, mennem kell,
Ez csak egy este volt, de mondtad, holnap találkoznunk kell,
Nem szóltam semmit, inkább nem vetettem fel,
Hogy mi lenne, ha szép emlékként könyvelne most el!?
Nekem mindig az kell, nekem mindig az kell
Az amit nem érek el, az amit nem érek el
Az a kéz, az a láb, az szív, az a száj
Amit nem lehet, nem szabad, tilt a szabály
Néha félek, néha nem,
És gyakran én is vétkezem,
De Isten fogja két kezem,
És terelget, míg létezem.
Nézd meg mivé lett a világunk
Mit évek alatt ketten csináltunk
Tervezni előre nem lehet
Mert előre megírt a végzeted
Mesélhetnél még nekem
Mert a múltam ködfátyol csupán
Ha újra élhetném veled mindazt a jót
Ami szentélyemmé vált
Vasárnap reggel mikor hajnalban a nap felkel
Vasárnap reggel átmulatott éjjel után
Vasárnap reggel mikor még minden utca csendes
Vasárnap reggel hazafelé indulsz talán
Ugye, emlékszel még arra a helyre, ahol eltöltöttünk éveket,
Bennem még él minden perc, őrzöm a sárgult képeket,
Elmentél, egy sort sem hagytál, ma már tudom, így megy ez,
Volt időm, hogy megtanuljam kezelni a helyzetet
Éltem, láttam, megannyi dolgot álltam,
Féltem, reméltem, hogy megváltozik minden,
Vártam bátran, a cél felé nem hátráltam,
De egyszer jó lesz, rám talál majd a végzetem.
Hűvös őszi este, mikor megláttalak Téged,
Ott ültél a parkban egyedül, de tényleg.
Megálltam, rád néztem, de te nem néztél rám,
Továbbmentem abban bízva, látlak még talán.
Bárcsak újra láthatnám
Bárcsak újra élhetném
Azt a rengeteg szép percet
Miket együtt éltünk át
De nem jön vissza többé
Többé már
Nem élhetek online élet mentesen
Minden reggel pont amikor felkelek
Belépek a Facebookomra meglesem
Írtak-e vagy like-oltak-e rendesen
Nem élhetek online élet mentesen