Gábor Jácint

Népszerűség: 44 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Egy elvarázsolt herceg vára

Már minden szobám kinyitottam neked,
egyenként benéztél,
nem szóltál, csak mindig annyit, hogy szeretsz,
és már követtél, jöttél is tovább velem,
mint a vak Szerelem.

Tovább...

Csintalan angyalok

Elvesztettem a szavakat,
mert őrülten... Halálosan...
És csak ilyenek jutnak eszembe:
mikor? Hol? És miként? Hogyan?

Tovább...

"Vagues"

Te engem álmodsz,
én Téged álmodlak,
tudjuk, milyen volt a tegnap,
és milyen lesz a holnap,
ezért álmodjuk hát egymást a jelenben.

Tovább...

Lilith

A szívem a tenyeredben van.
Ott dobog! Nem látod?
Már nincsenek szárnyai,
nem repüli át a világot,
nem akarja megváltani,
sem meghódítani,
levette minden köntösét,
már nem Jézus, nem Garibaldi...

Tovább...

Amikor gyúlnak az esti lámpák

Amikor gyúlnak az esti lámpák...
Oh, ha ezt egyszer együtt látnád velem!
Nem fogod, félek, hát elképzelem...

Tovább...

1721

Halálosan...

Halálosan... érzed?... halálosan...
Összes életünk és minden hullám átrohan
rajtam, míg a fövenyen fekszem.
A hínárt markolom. Már nem vagy mellettem,
csak selymes hajadnak fénylő szőkesége
lebeg a permetező hideg szürkeségbe`...

Tovább...

Szindbád kalandjai / VI.-X. /

VI.

Borostyán kúszott végig a falon,
s én pedig, mint az árnyék. Most itt az alkalom,
hogy lámpavilágos erkélye alá érjek,
mint őszi lepke, ha csalfa lidércfények
vezetik sejtelmes ingoványba.

Tovább...

Szindbád kalandjai / I.-V. /

Szeretem, ha megérintenek
finom körmű, puha, meleg kezek,
végigsimítják borostás arcomat,
míg áll mellettünk a vonat
a kietlen, havas állomáson
az alagút után, hogy senki meg ne lásson.

Tovább...

Sír

Most nincs nálam virág, és nincs nálam gyertya,
csak az emlékeimet hoztam Neked vissza,
ide is kihoztam, amit naponta megélünk,
átélünk újra.

Tovább...

Árnyak kertje

Az Árnyak kertjében él a Napsugár-folt
bent, valahol a sötét lombok mélyén,
ahol egy Nagy Fa állhatott valamikor.
Egy idős bácsi mesélte, amíg én
égő szemmel, szájtátva, elhűlten
a hideg, nyikorgó, hosszú padban ültem.

Tovább...

Szirén

Halálos csendre ébredtem,
az ablakomban tenger a köd:
hullámzott, gomolygott, szitált
az ismeretlen felszín fölött.

Tovább...

Az alma

Ezüst színű tálban csillog.
Vagy a tál csillog, és ő tükrözi?
Ki fényesíthette ki?
Ki dörzsölte ilyen szép pirosra, fényesre?

Tovább...

Kies liget

Épp a liget felett állt meg egy felhő:
sápadt szürke, fáradt. Pihengetett.
Éppen arra jártam munka után,
s megpihentem, amint e felhő e liget felett.
Egy tuskóra ültem kifújni magam egy kicsit,
egy korhadt tuskóra,
mely még kamaszkoromból maradhatott itt.

Tovább...

A szabadulás

Nem hittem volna,
hogy ily`boszorkányosan bánsz a szavakkal,
s babonád bája majdan itt marasztal,
bűvkörödbe vonva bénult rabod leszek,
s nem hívnak többet szirének, sem ősi szellemek,
csak búsan, bágyadtan borongok e versen,
mert távol vagy, s ha már nem lehet közös gyermekünk,
legalább ez megszülessen.

Tovább...

A Kert

Én mindig az őszben járok
a sárga fákkal a parkban,
valaha ott az avarban jártam,
és nem tudom, mit akartam.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ