Füssy Ádám
Szerelmet nem szeretnek mindig vissza... adni
Sóvárgás a Lány-lény után
Porig égett a remény, mi táplált,
Hogy egyszer eljössz, s izzó csóvát csókban táplálsz
Meggyengült karomba.
2016 - Amerikai utamon
Magamra hagytak.
Egymagam gyötrődöm szüntelen.
Kirekesztve pár ezer mérföldnyire:
Ó, Szülőhazám, tápláló léggyökerem,
Én kicsi városom!
Karácsony, 2013
Minden nap új, üde s illatos.
Nyugodt szívvel kelek, mert tudom:
Ez a nap is káprázatos.
Házi áldás a XXI. század emberének
Itt az idő felébredni!
Gazdagnak kell lenni,
Vagy elégedett szegénynek.
...Mély vágy, mely már most átereszt.
Életérzés: most csak az enyém vagy,
Nem érdekelt eddig engem Én.
Egy pillanatig csak az enyém voltál
Szabadság, mit adhatsz
Magadnak.
Szabad szív, mely szárnyra kap.
Étel, mit megfőzni könnyű,
De elfogyasztani nehéz,
Ha a távolság köztünk marad,
A szerelem úgyis elvész...
Suttogsz a fákkal,
De nem érted, hol lehet.
Azt mondom: kiáltok,
Hangom megfullad, ó, döbbenet;
Hát éljed saját életed
Boldogsággal, szívemből száll a szó.
Itt a szív beszél
Érzem a titkod;
Érzem, most csókod ereje harcba hív.
Nem értem, hogy mit hord
Szíved alatt a durva kín.
Egy estém emléke
Ott akarok lenni, ahol kezdődsz,
Érezni az utolsó szívverésed.
Miután már nem jössz,
Sírni a fákkal,
Vajon hol maradsz,
Sodródni az árral,
De Te ott ragadsz:
A gondolatban, a szóban, a tettben.