Fürdős Péter
Talpamon pihen meg a homok puhasága,
bőrömön nyúlik el a szellő simogatása.
Együtt vagyunk ma mind egy ünnepen,
csengő csendül, gyertya gyúl kezünkben.
Fenyő illata járja át mélyen a szívet,
mely melenget, és valamit hirdet.
Tarkán tündökölve áll már a fa,
ajándékok színesítik szépségét alatta.
Amikor majd egy kéz fogja a kezet,
egy ölelés simogatja a lelket,
egy mosoly hatja át a szívet,
az egyetlen, melytől teljes az élet...