Fürcht Bernadett
Szívem millió lakattal zártam,
S bent jól megvoltam egymagam.
A remény már meghalt, eltemettem,
Nem vártam hőst, hogy megmentsen.
Hogy szeretlek, tagadom,
Így nem mardos a fájdalom,
Hogy te szerettél-e, nem tudom.
Mikor jegyet váltasz,
Tudod, mire számítasz.
Nagy kaland lesz számodra.
Sóhajoktól hangos szobám,
Agyalok, hogyan tegyem jóvá,
Jövőben ilyet sose tennék, hisz
Nálad jobban nem kívánhatnék!
Szeretlek! Dobálóznak vele az emberek,
Őszintén bevallom, én is megtettem.
Előbb vagy utóbb csalódtam is rendesen.
Megfogadtam, ilyet többé nem teszek.
Apa!
Én nem haragszom, csak nagyon fáj,
Egyik napról a másikra itt hagytál!
Se szó, se beszéd, csak elmentél,
Tőlem el se köszöntél!
Tudod... te csak egy fél lehetsz!
Mégpedig az én másik felem!
Topjoy kupakom azt írta: "vallj szerelmet!"
Szófogadó leszek és megteszem!
Szeretlek!
Nem vagyok jó a matekban,
Nem erősségem a számtan!
De ez még talán nekem is menne,
Hogy Te+én az mennyi lenne!?
Egy régi, megszokott világ,
Mindig ugyanaz a körforgás.
Nem láttam a végét.
Kismadárrá változnék,
Az égen szabadon repülnék.
Ó, ha alakot válthatnék...
Ha leszel Nap, én leszek sugarad,
Ha napsugár leszel, leszek ablak,
Melyen barmikor bevilágíthatsz.
Leszek én könyv, hogy olvashass,
Leszek én toll, hogy írogathass,
Leszek én papír, hogy rajzolhass,
Leszek én labda, hogy focizhass.