Fülöp Gábor Károly
Keménypapír látcsövében,
Aranyözön napsütésben,
Látni egyszerűn lehet itt
Egyedi kavart képeit.
...az Unió jövője szép lassan elveszik,
hiába sóvárog, birodalom legyen,
gazdasági háborúban nincsen kegyelem.
Polgár! Ki ott élsz nyugalmas Nyugaton,
és fogalmad sincs róla, hol van a Balaton,
Budapestet Bukaresttel összekevered,
nem prédikálsz ugyan, de nem is iszol vizet,
mielőtt még rád csapódik egércsapda-rácsod,
hadd adjak néked én kéretlenül tanácsot!
Magányosan hintáz meggyfáján a meggy.
Bizony, tovább ez így nem megy!
Ezt meg is mondja a kukacnak,
és azóta együtt vannak.
Vajon aki művész, mit érez afelől,
hogy komfortvilágunk egyszerre csak bedől,
és biztonságunkat fogasra akasztja
az Apokalipszis mind a négy lovasa?
Szigetország felett fekete gyászfelleg,
mert Wolverhamptonban megástuk a vermet.
Te vén Brit Oroszlán, bánatodra hamar
gulyáshúst aprított belőled a magyar!
Hajdan, hajdan, hajdanánt
a hatalmas elefánt,
mikor arra volt a dolga,
rálépett egy hangyabolyra.
Füttyös csicsergések, könnyed madártrillák
korán reggel kerted koncertjét alkotják.
Kit viszel, folyó, és hova,
kinek kevés az otthona?
Kinek kevés, amit megismer,
új tájakra tartva hittel,
új napokat, új éjszakákat
szentelve jövendő világnak?
Mint fénykép kis darab eget,
abroncsként bekeretezett,
rácsba fogó, szigorú forma
ötvözetévé összeforrva...
Nagy alkalom az életújrakezdés,
ahol már nem gyors, türelmetlen vágyak
kereszttüzében érlelődnek tetté
akaratok, és nem taszigálnak
könnyű pilleként jobbra-balra minket,
mert merevebbek jóval a gerincek,
mint amikor még fiatal a hajtás,
s mérték híján hibázik a tartás.
Barlangjából telet feledve
tavasszal előjön a medve,
és meglepődve tapasztalja,
csupa ringy-rongy bundája alja.