Füleki Gaius Gábor
Becsomagoltad magad
egy konyakos meggy arany fóliájába,
s benn ülsz egy dobozban,
Körbevéve, biztonságban,
Magányosan, a társaságban.
Ha minden nap egy lépcsőn szaladsz,
S valaki majd kivesz egy fokot,
Kiesel, megbotlasz, nem haladsz,
Akkor csak magadat okolod?
Hallod?
Ez a tücsök lesz,
Mi ablakunk alatt is húzza,
Akarod?
A Tiéd lesz,
Ez apró bogár-fajta.
Kicsi boka, csábító
Édes ajkak,
Ölelésed bátorító,
Csókollak, hagyjad...
Vannak képek,
Kedvenc képek,
Albumba rendezve,
Mit szívesen néznek,
Te, Vagy a rokonok,
Büszkén ragasztod,
De ennyi, ha Tőlem kérded:
Papíron van csak az élet....
Kimondod, a szót,
Elillant tova,
Érzed az illatát,
A holnap csak soha,
Nincs múlt vagy jövő,
Hagyd a gondolatot,
A néha elszökő,
Cikázó hangulatot...
Erdő in memorian Tóth Árpád
(2009)
Körül
Minden csendesen, s lassan elterül
Szűrődő fény csak mi vidám,
Csak párás mohára vetül az árny,
Minden vén fenyő egy örökéltű titán:
Emeli barna karját
Lassan a vágyott égbe,
Hová törekszik ágai-vége, az ég-teli kékjébe...