Franz Mercury
Új magányból csordulnak a cseppek
Új zenére írt az újhold szöveget
Lassanként köhögtek a cseppek
Hová vezetsz ismeretlen szüntelen?
Izzadt, mocskos, napfényes Párizst köhögött a sín.
Igen, ez Pécs újra Veled.
Nem értem... Végül is... "Mi a fenét akarsz tőlem, Ketrin?"
Lerohant minket az Éj, a nagy, sötét, vágyteli Álom,
Gondolatok ködös rejtelmei villámokkal kapcsolódtak össze,
Gyertyafény a Remény, Újhold az Álom.
Meg nem értett gyűlöletek vastitkai,
a soká nem látott arcvonás
mindig újra hív, a nem tudott,
és újra vár egy találkozás
Kellemes, idilli, halovány, mosolygó kávészemek.
Köröttünk a megtestesült nem-gondolkodás.
A megtestesült butaság?
Hát... azért bele kell ám törődnöd! Muszáj!
Minden évben pár levél, elfajzott, üres sorok...
Semmibe szállongó, néma, udvarias rímek halmaza.
Aztán pont egy Hungáriára nyíló tetves koszfészekben ismertelek meg
újra vagy elsőre?
Még egyet!
Még egyet akarsz?
Még újból, még újra!
Még nem láttam jól, még nem szoktam hozzá!
Akarom a világot és vele együtt mindent, amit lehet!
Akarom, hogy mindig az legyen, amit én szeretek!
Akarom a Barbie-t, a gitárok húrjait és még sok minden mást is!
A fejlődés nem állhat meg, mert azt akarom!
Akarom, hogy azt akard, amit én akarok!
Akarom, hogy mindig Én akarjak!
Akarom, hogy te is az én akaratomat akard!
Hat perc mozgó, resti magány.
Hat megválaszolt kérdés...
Már a "Szabó Ervin" sincs itt, hiába...
A fejlődés nem állhat meg!
Deres csikorgással mozdít egy faágat
Az decemberi, megfagyott lehelet.
Mikor lesz ennek vége már?
Mit tervez velem?
Uriel, miért nem válaszolsz?
Halkan, csendben havas szárnyaid körébe bújtatsz
...de nem válaszolsz...
Miért kérded, mi volt a tét?
Nem ad választ neked semmilyen lét.
Álmokból épített reszkető várak
Rózsabimbók zajától omlanak silányra.
Kihűlt tea az asztalon,
Százezer felmerült kérdés,
Boszporuszt okádott az est,
Szorost, melyen áthágni nem könnyed,
Szorost, melyt a kihűlt tea közönye épült.
Lila gyertya ég most
A bűnbánat gyertyája
Várakozás és elmúlás
A fagyban felejtett álom
Megfagyott világban tündöklő naplemente pirost lehelő rózsa.
Szikrázik szépen a fagyban, mint oda nem illő érthetetlen.