Franz Mercury
Gyűlöllek, vonz ez a kellemes tánc.
Gyűlöllek, hagyjál, ne utálkozzál!
Régen volt minden, egy jogi kar, egy árny...
Kisfiúk nem isznak kávét, pláne nem együtt, az már a MÁS!
Vigyázz, mert gyűlöllek, ez veszélyes tánc.
Már nem hoz lázas Ifjúságot a Május!
Már nem nekem nyílnak a fagyott macskalábnyom Rózsái!
Egy kávé mellett szűrt fényben Horatio-t nézem.
Mily kellemes semmi délután!...
Nem emlékszem rá, hol került utamba az a töredék sor,
A lemenő Nap derengésében szült meg az anyamacska,
Sóhajtott egyet a Föld, mire új Nap ment le a horizonton,
Zajlott minden folyó, háborodott túláradása idáig kiáltott,
Álmosan, tekeregve futott a falu főutcáján a lemenő Nap utolsó sugara,
Lassan keltek életre az éjjeli árnyak,
Lomhán, vigasztalan futottak mindenhová kísérteni...
Hiányt szenvedett a szem okossága,
Igaz lépteiben elgáncsolta a vágy,
Álmot szórt rá, tévelygő béklyót borított tudatára,
Nyergeket kapott hátára, mivel vágyai lovagoltak,
Odvas fák övezték akkor a végső hely bejáratait...
Bódító félhomályban thai lányok reszketnek...
Bár... ki tudja, ezek lányok vagy mások-e?
Ne is kérdezz! Mit kívánsz tőlem?
Elméd rezzenéseit nem veted papírra, más találja ki, keressen...
Magányba rendezett fekete-fehér holdvilágba réved
Az Idő múlásával szembemenni...
Azt nem lehet...
Eltelt ennyi vagy annyi,
Még itt vagyunk!
Űzött vad éjjel után
Ismeretlen kezek hagyták nyomukat szellemem ébredésén
Nem tudom miért, mi volt ez újonnan támadt álom
Ki volt? Ki küldte reám?
Tengernyi szenvedést látok, meredeznek a bűn-hegyek
Amott egy férfi fáklyát tart kezében
Elvesztek, ha nem követtek...
Az egyik század elején milliárdok közül kettő,
Ki tudja? Ki látta? Kik voltak ők?
Milliárdok közül csak kettő,
Mennyi élmény, gyűlölet, emlék,
Milliárdokból csupán csak kettő
Izzad a város,
Mocskos, rühes nyár van,
Unottan ballag a vén Panni,
Új, vasalt, almazöld ruhában,
Most egy ilyen nyár van...
Ki szereti lehullva látni a múló idő virágát?
Ki szereti hervadni látni a jelen rózsáját?
Ki szereti árnyékként megélni a tűző Nap sugarát?
Ki szereti elmúlt egykor ifjúságát?
Azt mondod: Igen? Miért?
Én azt mondom: NEM! Mert.
Unottan néztük a megfogyatkozott poharat.
Már megint hisztizel...
Odakinn fagyott macskalábnyommal érkezik az ősz.
Hangos sóhajjal hullatja levelét megint az idő.