Fövényi Sándor

Született: 1961. február 26.

Népszerűség: 192 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Nézz vissza

nézz vissza, ha elmész,
oda, hol vastagabb a kenyéren a vaj,
de idegen a föld, amin lépsz,
és nem biztos, mikor kell, majd eltakar.

Tovább...

A nagymamám

sokat álmodok a nagymamámról,
ilyenkor tejbegrízt csinál nekem,
de mindig dér hull a fákról,
hogy életem majd hófehér legyen

Tovább...

Ha nem

minek ez a tengés-lengés,
mikor akad borotva, kés, vonat,
melyek rendezhetnék sorsomat,
az egyik vonz, a másik taszít,
lehet, a félelem igazzá tanít,
mert így életem semmit sem ér,
akár a folyó: míg a tengerbe tér,
cipel követ, dögöt, hullákat...

Tovább...

Üvöltsetek

üvöltsetek, üvöltsetek helyettem is,
én nem tudok, hiába fáj,
üvöltsetek, quo vadis?
mert lépteimtől megsárgul a táj,
üvöltsetek hét napból hatot,
egy maradjon az Úrnak,
üvöltsétek túl a vonatot,
ha mögöttem sanda fényei gyúlnak...

Tovább...

Szanálás

Majd
ha végleg összeomlik alattunk hitvesi ágyunk,
és a bontásra ítélt házból csak a falak maradnak,
az ablakokon befúvó szél a törmelékben matat
kibontva az úságpapírokba csomagolt nippeket,
a nagymama sárga ronggyá fakult csipketerítőit.

Tovább...

A Blahán

hiányzol, kedves, hiányzol nagyon,
ülök a Blahán egy padon,
hallgatva, hogy a hatos villamos csilingel,
mint valami vén kocsmai kassza,
mikor blokkra köpi a mámor árát.

Tovább...

Vándorok virága

mondd, kedves, mi legyen,
ha az ember egyszerűen megunta az életét,
nincs mit felvegyen, a kabát rég` zaciba,
és ez az örökös készenlét,
hogy indulni kell bárhova,
legyen az kötél, borotva, esetleg gyógyszerek,
és az agyban dob pereg, mikor
feltántorog rettegésből tákolt magánvérpadára.

Tovább...

Aludj kedves

Aludj, kedvesem, aludj el, most a világba,
átível búcsúzni szerelmünk tízlevelű ága,
első édes homlokodtól, hajadtól sugaras,
második szemedtől smaragd tüzű garas,
harmadik lobogtatja tűzforró tenyeremet,
a negyedik dajkálja márvány könnyeidet,
ötödik csengettyűkkel, kövekkel ékesen,
verdes a hatodik, száguld szélsebesen...

Tovább...

Virágok Valentin Valerianna

Magányosan ülök a parton egy padon,
belep ez a kedd rózsaszín vastagon.
Még hideg jégtáblák úsznak a vízen,
de megolvasztja őket forrócska szívem.

Tovább...

Külvárosi nyár

pincehideg dinnyét majszoló gyerek,
nyúlós aszfaltba ragadt cipő,
jobb időket megélt úrinő kezében cekkerek,
bennük bor és vécéöblítő.

Tovább...

Meddőség

Napok óta nem csinálok semmit,
csak fekszem az ágyban
a meddőség rángógörcsei között,
hajótöröttként néhány szóba kapaszkodom,
homlokomon verejtékes áramlatok,
sós íz számban, fuldoklom,
a párnára riadtan vörös szárazföldet köpök.

Tovább...

Akkor is, ha nincs

fekszem az ágyon, agyonnyom a plafon,
mellkasom a szív szaggatja,
ha ez élet, akkor abbahagyom,
peregnek a percek, múlnak az órák,
az elmúlás tart főpróbát,
nyár nélkül jött az ősz, eső szemez.

Tovább...

Hogy mondjam el

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint gyümölcsön a pír,
szád lágy íve boromban mámoros zamat.
Dobbanások, amitől lüktet a szív,
álmodó csend, ha torkomra forrnak a szavak.

Tovább...

Borotvaszélben

Uram, úgy elhevernék réteden,
mert sikolyra fent kés az életem,
elég a stigma, nincs hely a bal karon,
ujjam végigszalad a sok varraton,
- száz halálom fakó fogsorán -
s borzol buta dallamot e vére-buggyant zongorán.

Tovább...

Míg vagyok, míg vagy, míg vagyunk

Régóta rab vagyok,
ketrecem magam előtt tolva ballagok,
mert minden délben pár perc séta jár,
csak akkor, ha itt a nyár,
hogy a Nap rongyosra tépje vállam.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ