Flórián Róbert Szabolcs
Nézek egy filmet, címe: Napfelkelte,
forgatókönyvét az Egység keverte.
Köszönöm a fáknak
mert tündéreim járnak
s repülnek a törpék
hogy életeim éljék
Hajnalpír ébred, illanó varázs,
a déli napsugár az útitárs,
hűség csókját repíti énfelém,
vakít a holdfény éjnek éjjelén.
Nézlek, csak kis részed mutatod, féljek?
Nincs miért, én is változom, láthatod.
Pillanattá sűrűsödnek az évek,
a látszat csalóka, hagyd a tegnapot
Hol van az örök
köd? A kerékvágásból
önmagadat most
kilököd. Vén tölgy...
Szerető szívem szüntelen dobogja:
súlytalan földem lelkemet nem nyomja.
Benne élek a csillagfény lelkében,
temető fái susogják: ez Éden.
anyai szív és kancatej
ébredjünk fel úgy aludjunk el
kiöntöm szívem te is tölts
könnyeidből ki önfeledt bölcs
Valaki ilyen,
a másik pedig olyan,
te csak sírj bátran,
nevess boldogan.
A felhők útját járom,
villámot kovácsolt
esővarázsló,
hagyom, hogy
a Nap színesre fessen;
egyszóvalátengedem-
lényemenégetősugarait.
...szívedbe ültetem belső dallamom,
és hármas egységben vezénylem vonóm.
Táncolj, mert az élet sose ér véget.
Láthatatlan utazó
merre visz a kis manó
minden lépte óriás
nem csak néző látomás...